Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VII. fejezet. A metró üzeme
Az automatikus jegykontroll nem új találmány, és mivel a budapestiek általában alaposan „levizsgáztatják” az automatákat, indokolt volt olyan berendezéseket beállítani, amelyek „állják” a meg-megújuló próbákat. Nem Budapest az egyetlen város, ahol az automaták „különleges” igénybevételnek vannak kitéve. Az olaszok is kiváncsi emberek, és pusztán érdeklődésből is megpróbálják, nem hajlandó-e az automata némi árengedményre? Amikor 1965-ben megnyitották a milánói metrót — az első modem földalatti Olaszországban —, a várakozásnak megfelelően nagy tömegek lepték el az állomásokat. Miután a megnyitón részt vevő méltóságok — a köztársaság elnöke, Milánó érseke és a polgármester — felszálltak az első szerelvényre, a várakozó tömeg is birtokba vette a vonalat. A 200 lírás vonaljegy (kb. 8 Ft) nem volt éppen olcsó, dehát az újdonság varázsának nem sokan képesek ellenállni... Illetve mégis történt valami szokatlan... A milánói metró is peronzár-automatákat alkalmazott. Ezek nem pénzbedobásra működtek, hanem a megváltott — mágneses betéttel ellátott — jegy érintésével léptek működésbe. A jegyet be kellett illeszteni egy nyílásba és egy kar lehúzásával érvényteleníteni, e művelet révén az automata szabad belépést engedett. Üzemzárlatkor „kasszát csináltak” és a fotocellás utasszámláló berendezés adatait összevetették a bevétellel. Az eredmény megdöbbentő volt: több mint 200 000-en utaztak és csak alig 30 000 jegyet adtak el. A különbség abból a gyors felismerésből adódott, hogy a mágneses jegyek többször is felhasználhatók. A számok arányából az a biztos következtetés is levonható volt, hogy a felfedezésből az utasok nem csináltak titkot: néhány óra alatt „közkinccsé” vált. ... Mialatt az automatákat átalakították, a bejáratoknál kalauzok ellenőrizték a jegyeket... A budapesti automaták sem 50 filléressel, sem nadrággombokkal nem hozhatók működésbe, szigorúan megkövetelik a viteldíjat és 1 Ftért két embert akkor sem engednek át, ha azok szorosan összebújnak. * A metró éjszaka nem közlekedik. Az éjszaka az alagútfenntartóké,. akik gondoskodnak a biztonságos közlekedésről, átvizsgálják a pályát és elvégzik a szükséges javításokat. Az utcán közlekedő villamos pályáját üzemközben is javíthatják. Ilyenkor a villamosok — a javítás alatt álló pályaszakaszon — lépésben közlekednek és a pályamunkások kényelmesen félreállhatnak, amikor egy-egy szerelvény áthalad. 189
