Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
VII. fejezet. A metró üzeme
A csak motorkocsikból álló szerelvények azt célozzák, hogy a menetidő a lehető legrövidebb legyen. A Moszkva melletti Mitisinszki Vagongyárban készült metrókocsik maximális sebessége 90 km/h, a gyorsulás legnagyobb értéke 1,2 m/s2, a lassítóképesség ugyancsak 1,2 m/s2. A kocsi önsúlya 32,5 t, hossza 19 m. A négy tengelyű kocsi minden tengelyét egy-egy 66 kW teljesítményű motor hajtja. Az egyenáramú motorok 825 V feszültséggel működnek. Az áramszedő a kocsi oldalán helyezkedik el és a harmadik sínről veszi az áramot. A vonatszerelvény 2, 3, 4, 5 vagy 6 kocsiból állhat. Minden kocsin van vezetőállás, de vezető természetesen csak az első kocsin ül. A távműködtető rendszer lehetővé teszi, hogy valamennyi kocsi motorja szinkronban működjön, a szerelvény bármely kocsijáról vezérelve. A kocsikat háromféle fékrendszerrel szerelték fel: egymástól függetlenül működtethető a villamos ellenállásfék, a pneumatikus fék és a mechanikus kézifék. A hármas fékrendszer mellett a közlekedés biztonságát növeli az automatikus vonatmegállító berendezés, amelynek egyik eleme a kocsin, a másik a pályán helyezkedik el. Ha tilos jelző előtt a vonatvezető elmulasztja a fékezést, pl. figyelmetlenség vagy rosszullét miatt, a pályán levő vonatmegállító berendezés olyan helyzetet foglal el, hogy a kocsi fékberendezését működésbe hozza, anélkül, hogy a vezető hozzányúlna. A kocsikon — mindkét oldalon — 4—4, egyenként 1,22 m széles, pneumatikusan működtetett ajtó van. A szerelvény csak csukott ajtóval közlekedik. A kocsiban 42 ülőhely van, az állóhelyek száma kényelmes utazás esetén 128. Ha a felszíni tömegközlekedési hálózaton megszokott zsúfoltsággal számolnánk, a kocsiba 250...280 utas is elférne. A kocsik külön szellőzőrendszerrel vannak felszerelve, így csukott ablakok mellett is kellemes klímát nyújtanak. Rugózásuk is kellemes, ún. kettős rugózás, emellett a kerekek gumituskók közbeiktatásával kapcsolódnak a tengelyekre. Ha még a hézag nélküli síneket is számításba vesszük, rázásmentes, kényelmes utazásra számíthatunk a metrón. A metrókocsik — rövid felszíni pályától eltekintve — alagútban haladnak, ahol a látási viszonyok olyannyira rosszak, hogy a vonatok biztonságát egyáltalán nem lehet a ,,pályabelátásra” bízni. A metró „szeme”, egyben „tapogatószerve” a jelző-, biztosítóberendezés. A jelző- és biztosítóberendezés nemcsak megakadályozza az összeütközést, de biztosítja a kocsik optimális követési távolságát, jelt ad a lassításra, fékezésre, gyorsításra, anélkül, hogy a vezetőnek az előtte haladó vonat végét látnia kellene. 12* 179
