Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)

V. fejezet. Aluljárók mint a metró kijáratai

■éppen nem építi azt. A gyalogos aluljárók is ennek a folyamatnak részei. Gyors elterjedésük a gépkocsiközlekedés fejlődésének eredménye.

Azokban a nagyvárosokban, ahol a gépkocsik elterjedése korábban következett be, gyalogos aluljárókat is előbb építettek, ha pedig ezt elmulasztották, a gyalogosok látták kárát.

Budapesten a gépkocsik száma állandóan növekszik, de még nem értük el a zsúfoltság olyan fokát, mint a nyugati nagyvárosok. A gyalogos aluljárók építése tehát időben, kellő előretartással folyik. 20 évre tehető az az idő, amikor a legfontosabb csomópontok aluljárói elkészülnek.

A következő lépés közúti aluljárók építése a közút zsúfoltságának további fokozódása miatt. Erre akkor kerül majd sor, amikor már egyes keresztezések a gépjárműforgalmat nem képesek átereszteni, annak ellenére, hogy a gyalogosok már külön szinten közlekednek.

A távoli jövőben többszintes közlekedési objektumok létesülnek a föld alatt. Meg kell majd szoknunk — ha gyorsan célhoz akarunk érni]—, hogy időnként a föld alatt kell közlekednünk (87. ábra).

157