Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
V. fejezet. Aluljárók mint a metró kijáratai
68. ábra. Az egykori Nemzeti Színház főhomlokzata beosztása, a rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé korszerű színpadtechnika alkalmazását, emellett jelentős összegbe is került volna. Épületbővítésről szó sem lehetett az amúgy is túlzsúfolt csomópont rovására, az épület egyébként is forgalmi akadályt jelentett. Az épület nem volt műemlék, építészeti értéke nem számottevő (71. ábra). Végül is ez a ház a Nemzeti Színháznak csak ideiglenes hajléka volt. Amikor az egykori Népszínház helyére beköltözött a Nemzeti Színház (1908!), a berendezések elavultságát az akkori igazgató is szóvá tette; megnyugtatták azonban „Illetékesek”, hogy csak néhány évről van szó, amíg a végleges Nemzeti Színház megépül... Mindezek a körülmények azonban a tervezés kezdeti időszakában még nem látszottak ennyire nyilvánvalónak. A Színház játszott és a közlekedés tervezésével foglalkozó szakemberek előtt az épület „tabu” volt, a nemzeti kultúra temploma (72. ábra). így számos hiábavaló terv készült a közlekedés és a Színház együttélése jegyében. A metró Blaha Lujza téri állomásának megoldására 16 változatot dolgoztak ki. Ezek többsége a Nemzeti Színház meghagyásával szá-138
