Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
Alagutaknál az építési mód nem teszi lehetővé a szigetelés felhordását a víznyomás felőli oldalon, hanem azt az építmény belső oldalán kell elkészíteni és a kialakuló víznyomás a szigetelés eltávolítására törekszik. Magát a szigetelési munkát is állandó vízszivárgás alatt kell végezni, mert a szigetelés idejére nem lehet a vizet eltávolítani. A szigetelés első munkafázisa az injektálás. Ez a művelet abból áll, hogy az építmény és a talaj közé, továbbá magába az építmény körül fekvő talajba olyan anyagot sajtolunk, amely a víz járatait —- a talaj pórusait, ill. repedéseit; a talaj és az építmény közötti hézagot; vagy esetleg magában az építmény falazatában jelentkező pórusokat, repedéseket — eltömíti és így meggátolja a víz bejutását a létesítménybe. Az injektálást e célra készített magasnyomású gépekkel végzik, amelyek 5...20 atm nyomást képesek kifejteni. A besajtolt anyagok az építményt környező talajtól függően igen változatosak lehetnek. Kavicstalajba célszerűen cementtejet; homokoskavics, homoktalajokba bentonitot, finomhomok és iszaptalajba kémiai anyagokat — pl. vízüveg és kalcium-klorid —, újabban műanyag oldatokat sajtolnak be. Injektálással általában sikerül kizárni a víz nagy részét, teljes vízzárást azonban nem eredményez, kisebb szivárgások, a falfelületek „izzadása” még utána is megmarad. Pályaalagutakban a teljesen porszáraz alagútfal elérése nem követelmény, csekély nedvesség megengedhető (0,3 1/m2 24 óránként), így, ha az injektálás kielégítő eredményt ad, utána vízzáró vakolattal látják el az alagutakat és a szigetelés ezzel befejeződött. A metrónak számos olyan létesítménye épül, amelyekben porszáraz állapotot kell teremteni. Ilyenek az utasok tartózkodására való terek — állomások, mozgólépcső-alagutak — és azok az üzemi helyiségek, amelyekben kényes elektromos berendezések működnek —, áramátalakító alállomások, relétermek, távközlő és távműködtető berendezések helyiségei stb. A budapesti hidrogeológiai körülmények között az alagutak porszáraz állapotát csak vaslemez szigeteléssel lehetett megvalósítani. A vaslemez szigetelés egyike a legköltségesebb szigeteléseknek, amely azonban a legnehezebb viszonyok között is biztos eredménnyel alkalmazható. Az eljárás leegyszerűsítve úgy jellemezhető, hogy a szigetelendő alagutat kibélelik vaslemezzel, a vaslemez táblákat vízzáró varratokkal összehegesztik. majd beépítenek a víznyomás felvételére egy vasbeton szerkezetet, vagy magát a vaslemezbélést úgy alakítják ki, hogy önmaga viselje a víznyomásból adódó terhelést (54...55. ábra). Az öntöttvas vagy vasbeton tübingekből készült alagutakat nem 120
