Kelemen János: A budapesti metró története (Budapest, 1970)
IV. fejezet. A metró alagútjainak építése
állomások szélső alagútjai 120 méter hosszúak, így 6 kocsiból álló szerelvények férnek el a peronok mellett. A középső alagút, az utasfogadó csarnok a várható forgalomnak megfelelően 30...50 méter hosszú (43. ábra). Ez az állomástípus pajzzsal vagy bányászati módszerrel építhető. Az előzőekben leírt pajzsos építési módszer az állomásoknál csak méretekben különbözik a pályaalagutak építésétől. A pályaalagutakhoz használt pajzs 5,56...5,60 m átmérőjű, ez a méret szükséges az 5,10 m belső-, illetve 5,50 m külső átmérőjű alagutak építéséhez. Az állomási alagutak külső átmérője 8,50 m, így a pajzs átmérője 8,56...8,60 m. A három alagút párhuzamosan, vagy egymás után épül meg. Amikor az alagutak elkészültek, kiépítik az átjárókat (44. ábra). A háromhajós állomástípust a világ több városában alkalmazták, hozzánk a moszkvai metró tapasztalatainak felhasználása révén került. 41. ábra. Fúrópajzzsal, előregyártott vasbeton-blokkból épült alagút a Szt. István tér —Kossuth tér között 107
