Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
ban egyaránt a perifériára sodródott, s a csupán a szerzői érdekekre építő szovjet szerzői tanúsítvány extrém formájában, mint „keleti" elmélet, hitelét vesztette. A fejlett piacgazdaságokban a nemzetközi iparjogvédelem funkcionális centrumában a vállalkozó áll (ide értve a feltalálót, mint vállalkozót is), aki versenytársaival szemben kíván a maga számára a jogi oltalom révén előnyösebb helyzetet teremteni. A vállalkozói funkcióba nem lépő feltaláló csak a névfeltüntetés tekintetében rendelkezik bizonyos „külső jogokkal", ha pedig alkalmazott, a belső jogviszonyokban kaphat munkabérbe foglalt, amerikai típusú díjazást vagy járulékos, munkabéren felüli, a római-germán jogcsaládra jellemző különdíjat. A szellemi tulajdon nemzetközi expanziójának tárgyai nem az egyéni, személyes, antropomorf szellemi alkotások, hanem az áru team-munkával kialakított kollektív, dezantropomorf értéktartalma és a mögötte lévő beruházások (know-how, integrált áramkörök, növényfajták, hangfelvételek, audiovizuális művek stb.). 8) A Ptk. reformja során de lege ferenda a korszerű nemzetközi koncepciónak, a külgazdasági gyakorlatnak és a piacgazdaság követelményének megfelelően indokoltnak látszik a szellemi tulajdon dogmatikailag legtisztább, jogbiztonságot sugalló eszméjét és terminológiáját szintetikus elméletként meghonosítani, amelynek révén jogfejlődésünk teljes harmóniába kerül a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és a többi nemzetközi szervezet (különösen a GATT) keretében, továbbá a modern nemzetközi egyezményekben alkalmazott fogalmi, intézményi és terminológiai apparátussal, jogi és közgazdasági nézetrendszerrel. Ez a súlyponteltolódás egyben arra is alkalmas, hogy depolitizálja és szekularizálja e jogterületet, és helyreállítsa az elméletben és a deklarációk szintjén az alkotó irányába elbillent jogvédelmi rendszer érdekkiegyenlítő mechanizmusának egyensúlyát, a szellemi termékekkel kapcsolatos folyamatokban résztvevő alkotói, vállalkozói, fogyasztói kör, valamint a nemzeti és nemzetközi közösség érdekeinek harmóniáját. Az alkotófolyamatok természetének és a piacgazdaság érdekviszonyainak megfelelő szellemi tulajdoni koncepció egyben nagyobb garanciát teremt-a személyiségi jogok védelmén túl - a feltalálói érdekkörbe tartozó díjazás alapját képező találmányhasznosításra is, mint önmagában a feltalálói jogok - vállalkozói érdekeltségi fedezet nélküli és így frusztrációra ítélt - hangzatos deklarálása. A szellemi tulajdon körébe tartozó szabályok terjedelme hozzávetőlegesen azonos a Ptk. - tulajdonképpen az anyagi javak polgári joga - terjedelmével, és annak belső komplexitásához hasonlóan nemcsak az elsődleges, alapjogviszonyként megjelenő, szűk értelemben vett szellemi tulajdoni és a birtokhelyzet védelmére vonatkozó viszonyokat öleli fel, hanem - a szellemi javak polgári jogaként - személyiségi, kötelmi, öröklési jogi, sőt eljárásjogi vonatkozásai is vannak. A szellemi tulajdon tehát lényegében a duális (anyagi és szellemi javakra egyaránt vonatkozó) polgári jog egyik alágazata, amelynek egyben jelentős kül-60
