Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
A szellemi értékkomponensek közül a találmányok, a használati minták, az integrált áramkörök és az ipari minták a dinamikus, változó összetevők, míg a jó hírnevet jelképező védjegy és egyéb árujelzők a statikus, maradandó komponensek. Az iparjogvédelem tárgyainak az áru szellemi értékkomponenseként való felfogása túllép a „kétkezi munka értékelméleten" és az intellektuális, pszichológiai jelenségeket is az értékképző tényezők közé sorolja. (Ebben a tekintetben már a római jognak is tágabb értékfelfogása volt, gondoljunk csak a „pretium affectionis" = előszereteti érték fogalmára, mai jogunkban pedig a személyiségi értékek polgári jogi védelmére és általában a bizalmi, pszichológiai faktor szerepére a modem piacgazdaságokban, pl. az értékpapír-folyamatok mozgásában, a beruházási készségben). Az iparjogvédelem tárgyainak a piaci ám értékkomponenseiként való felfogása nem jelenti azt, hogy átvesszük az iparjogvédelembe az atomfizikában a század elején kialakított „mazsolás kuglóf" elméletet, amely szerint az elektronok mazsola módjára beágyazva „ülnek" az atomban (az elektronokat felfedező J. Thomson modellje, 1907). Az iparjogvédelem körében oltalmazott szellemi javak nem lokalizálhatok, nem mazsola módjára „ülnek" a piaci áruban, hanem azt értékkomponensként áthatva, az ám előállításában szerepet játszó termelési tényezőket (a földet, a munkaerőt és a tőkét) megtermékenyítve, azokat szaturálva, emelik az áru objektív és szubjektív értékét (csökkentve a ráfordításokat, növelve a hasznosságot, gyorsítva a tőke megtérülését, és technikai, esztétikai, illetve márkajáradék képzésére adva lehetőséget az árban). A jogterület bipoláris (a szerző és a piaci áru köré koncentrálódó) jellege miatt a szellemi alkotások jogának koncepciója álláspontom szerint nem alkalmas a szerzői jog és az iparjogvédelem összetartozásának elméleti megalapozására. 2. § AZ IPARJOGVÉDELEM JOGI TERMÉSZETE 5 5) Az iparjogvédelem és a szerzői jog jogi természete tekintetében - mint Lontai rámutat - háromféle elmélettípus különböztethető meg:- a vagyoni elméletek,- a személyiségi elméletek,- a vagyoni és személyiségi aspektusokat összekapcsoló elméletek csoportja.6 A vagyoni elméletek körében a legalapvetőbb a tulajdonjogi elmélet, az anyagtalan javak jogának elmélete és a versenyjogi elmélet A tulajdonjogi elmélet történetileg a legrégibb, az angolszász „ipari tulajdon" felfogás alapvető elmélete volt, s a XVffl. század végi francia szabadalmi és szerzői jogi törvényhozás elvi alapját is képezte. Ezt az elméletet azonban nyers for-55
