Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
májában sokan elutasították amiatt, hogy a szerzői jog és az iparjogvédelem tárgyát képező szellemi javak nem illeszthetők be a dologi tulajdon rendszerébe (pl. területhez kötöttek, időben korlátozottak). A vagyoni elméletek között további tekintélyes teória az anyagtalan javak joga („Immaterialgüterrecht") elmélete (J. Kohler, napjainkban A. Trailer), valamint a versenyjogi elmélet (A. Elster). Kétségtelen mindkettő igazsága, mivel az iparjogvédelem és a szerzői jog tárgyai immateriális javak, továbbá szembetűnő az iparjogvédelmi jogok hangsúlyozottan versenyeszköz jellege, amelynek következtében a versenyjog különös részeként szoros kapcsolatban vannak egyrészt az iparjogvédelmet kiegészítő, tisztességtelen verseny elleni magánjogias szabályozással, másrészt az iparjogvédelmi jogok visszaélésszerű felhasználása során kialakított monopolhelyzet visszaszorítására is vonatkozó, közjogi as „antitrust", kartelljogi törvényhozással. A személyiségi elméletek filozófiai alapját Kant szolgáltatta, aki a szerzői jogot a legszemélyesebb jognak („ius personalissimum") minősítette/ A személyiségi elmélet alapvető jogászi kimunkálása - mint ismeretes - Gierke nevéhez fűződik. A személyiségi elmélet a vagyoni jogokat egy új, személyiségi dimenzióval bővítette, és alapul szolgált a francia duális, a vagyoni jogokat és a személyiségi jogokat („droit moral") külön kezelő és a német monista, a személyiségi és vagyoni elemeket összekapcsoló szerzői jogi elméletek kialakításához, szemben az angolszász „copyright" felfogással, amelyben a szerzői személyiségi jogok háttérbe szorultak. (Napjainkban viszont tanúi vagyunk egy olyan folyamatnak, hogy az USA-nak a Berni Uniós Egyezményhez való csatlakozása eredményeként az angolszász „copyright" rendszerébe integrálja a vagyoni jogok mellett a szerzői személyiségi jogokat is.) A vagyoni és személyiségi aspektusokat szintetizálni törekvő kombinációs elméletek között E. Ulmer monista elméletét emelhetjük ki, amely a személyiségi és vagyoni jogosítványok szétválaszthatatlanságát vallotta. A személyiségi elméletek képezik az alapját a szellemi alkotások joga tanának is. 6 6) Az elméletek áttekintése meggyőz arról, hogy bennük - Szent Pál szavaival - „csak rész szerint van az igazság". Az elméletek egy-egy nézetét adják a jogterületnek, és nem egymást kizáró, hanem kiegészítő viszonyban vannak egymással, ahogy az ábrázoló geometriában a felülnézet nem zárja ki az elölnézet vagy oldalnézet igazságát. A fentiek miatt azonban mindegyik csak zárt rendszerű részelmélet, amely egyetlen szempontot ragad ki: az alkotó személyét, a jog tárgyát vagy a jogi szabályozás módszerét. A személyiségi részelmélet (mint eredetelmélet) elsődlegesen a szellemi alkotások genezisével összefüggő személyiségi elemek jelentőségét emeli ki, de a mozzanat „elméleti elhatalmasodása", kizárólagos, illetve monista szempontú előtérbe helyezése az iparjogvédelemben soha nem felelt meg a realitásnak. A szabadalom, védjegy- és ipari mintaoltalom nem a szellemi alkotó személyiségi jogainak felszentelését jelentik, hanem elsődlegesen gazdasági, piaci tényezők. 56
