Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
feltalálóval (Rousseau „társadalmi szerződés" tanának hatása), aki az áruviszony ellentétes pólusán van, arról, hogy a találmány titkát meghatározott jogkötelezettség struktúrába belépve, a szabadalom ellenében a társadalom rendelkezésére bocsátja. A „jutalmazási elmélet" morális alapokon nyugszik és abból a hallgatólagos premisszából indul ki, hogy a feltalálónak kizárólagos hasznosítási jog formájában elismerést kell kapnia a társadalomtól kiemelkedő teljesítményéért. A jutalmazási elmélet egyik kifejezője Goethe volt, aki a feltalálót a nemzet tanítójának („Lehrer der Nation") minősítette. Lesújtó véleménye van azonban az amerikai Penrose-nek a feltalálónak a piaci mechanizmuson keresztül való jutalmazásáról: „valaki egész életét rááldozhatja egy eszme kidolgozására, míg más milliókat keres egy szerkentyűvel, amelyet egy este kigondol, tehát nincs összefüggés egy találmánynak az emberiség számára való fontossága és a belőle származó haszon között".3 A .„természetjogi elmélet" a pozitív jog mértékének az idő feletti, változatlan, örök etikai értéket tekinti, amely szerint a társadalom köteles az emberi eszmék oltalmazására. Ez az elmélet fejeződik ki az ENSZ Emberi Jogok Deklarációja 27. cikk 2. pontjában, amely a feltalálónak az elismeréshez fűződő igényét emberi jognak, tehát természettől adott, veleszületett igénynek minősíti, amelyet az állam csak deklarál, de nem konstituál. Történelmileg az 1791. évi francia szabadalmi törvény hangsúlyozta ki először, hogy „minden új eszme, amelynek alkalmazása vagy kifejlesztése hasznos a társadalomnak, azt illeti meg elsődlegesen, aki azt kigondolta, és az emberi jogok lényegének megsértése lenne, ha az ipari találmányt nem úgy tekintenénk, mint alkotójának tulajdonát". Az 1810. évi osztrák szabadalmi törvény viszont arra mutatott rá, hogy a találmányok kapcsán két természetjog áll szemben egymással, a feltalálók természetjogának ellenpontja a társadalom természetjoga arra, hogy másolja, utánozza a találmány szerinti megoldást. Az állam „az utánzás szabadságát" mint fő elvet korlátozza annak révén, hogy egyes találmányokra kivételesen szabadalmat ad. Álláspontunk szerint mindegyik ismertetett elmélet helytálló, mivel különböző nézőpontokból, összességében árnyaltan fejezi ki a szabadalmi rendszer egy-egy fontos vonását, illetve jogfilozófiai létokát. A modern külföldi iparjogvédelmi szakirodalomhoz hasonlóan indokolt valamennyi elméletet a magyar jogtudományban is számontartani, kutatni és oktatni. 2 2) A lényegében közös nemzetközi szabadalmi filozófia ellenére a három nagy szabadalmi rendszer (USA, Japán, Európa) gyakorlati hangsúlyaiban, irányultságában vannak jelentős különbségek. Az amerikai szabadalmi rendszert az individualizmus, a szerződéses megközelítés és a szabadalmi rendszer oltalmi funkciójának dominanciája jellemzi. A szabadalom szerződés a kormány és a bejelentő között az ipar ellen: a szabadalom feltárása ellenében kizárólagos hasznosítási jogot kap. A szerződési elvből következik, hogy a találmányt csak a szabadalom megadásakor hozzák nyilvánosságra, annak nincs visszaható hatálya, a megadáskor kezdődik, és 17 évig 52
