Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
II. fejezet. Az iparjogvédelem elvi-elméleti alapjai
II. FEJEZET AZ IPARJOGVÉDELEM ELVI-ELMÉLETI ALAPJAI L§ AZ IPARJOGVÉDELEM FILOZÓFIÁJA 1) Az iparjogvédelem létoka (a „raison d'ttre") tekintetében talán a legkimunkáltabbak a szabadalmi jogi elméletek, amelyek közül négy érdemel kiemelést:- az ösztönzési elmélet („incentive theory"),- a feltárási elmélet („disclosure theory"),- a jutalmazási elmélet („reward theory") és- a természetjogi elmélet („natural law theory").1 Csírájában már mind a négy elmélet benne volt az 1474. évi Velencei Dekrétumban, amely a szabadalom engedélyezésének négy társadalmi indokát különböztette meg: a társadalmi érdeket, a feltalálói tevékenység ösztönzését, a feltaláló által befektetett költségek megtérítését és a feltaláló természetes jogát szellemi termékéhez. Valamennyi elmélet metajurisztikus (gazdaságpolitikai, erkölcsi, filozófiai) eszmékre alapoz. Az ösztönzési és feltárási elmélet a szabadalmi rendszer dinamikus, gazdaságpolitikai, illetve műszaki fejlesztéspolitikai céljaira helyezi a hangsúlyt, míg a jutalmazási és természetjogi elmélet a statikus, jogpolitikai és erkölcsi, deontológiai motívumokat emeli ki. A szabadalmi rendszer alapvető jogfilozófiai rációját kifejező „ösztönzési elmélet" a legmarkánsabban az USA Alkotmányának 18. cikkében jutott kifejezésre, amely szerint a szabadalom engedélyezésének célja a tudomány és a technika haladásának eló'remozdítása („to promote the progress of science and technology"). Ennek szellemében mondta Lincoln elnök - mint korábban említettük-, hogy: „a szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta"2 Ez az elmélet tehát feltételezi, hogy a feltalálók több találmányt alkotnak és a vállalkozók többet ruháznak be a kutatásba és a fejlesztésbe, ha profitvárakozásaikat a kizárólagos hasznosítási jogot adó szabadalmi oltalom megerősíti, a társadalom és a feltaláló érdekközössége alapján. A „feltárási elmélet" feltételezi, hogy a feltaláló vagy a vállalkozó az időleges kizárólagos jogra való felcserélés fejében tárja fel a társadalom számára a találmányt, amely különben titokban maradna vagy csak később kerülne nyilvánosságra. Ez az elmélet az államot antropomorf módon, szerződő partnerként kezeli, a szabadalom alapjának pedig a reciprok érdekeken alapuló akaratmegegyezés pszichológiai tényét tekinti. A társadalom lényegében szerződést köt a 51
