Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig
közi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás felülvizsgálata, valamint az államok közötti szellemi tulajdoni viták rendezésére vonatkozó egyezménytervezet kidolgozása a WIPO keretében. A nemzetközi iparjogvédelem konvencionális rendjének fejlesztésére irányuló hagyományos diplomáciai jellegű döntéshozatal előkészítésében, végrehajtásában egyre nagyobb szerepet játszik a WIPO nemzetközi apparátusa, mint specializált, magas szintű szakmai autoritással rendelkező szerv. A WIPO különböző módokon (mintatörvények kidolgozása, az intézményi infrastruktúra kiépítésének segítése, az emberi erőforrások oktatás útján való fejlesztése, a szellemi tulajdon pozitív értéktartalmának tudatosítása révén) széles körű támogatást nyújt a fejlődő országok számára iparjogvédelmi rendszereik kiépítése és fejlesztése, a kialakult technikai, kulturális és gazdasági aszimmetriák, az „Észak-Dél" feszültség csökkentése érdekében.45 Meg kell említeni, hogy a WIPO intenzív tevékenységet folytat az iparjogvédelmi információ és dokumentáció fejlesztése érdekében. Ezt a célt szolgálják az információvisszakeresés fontos eszközét képező iparjogvédelmi klasszifikációs rendszerek (a szabadalmak tekintetében az 1971. évi Strasbourgi, a védjegyek tekintetében az 1957. évi Nizzai és az ipari minták tekintetében az 1968. évi Locarnói Megállapodások). A globális nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés egyik új vonása, hogy az üzleti körök a GATT keretében határozott követelésekkel léptek fel, hogy a szellemi tulajdonnak a külkereskedelmet érintő aspektusai tekintetében minimum standard rendelkezések elfogadására kerüljön sor, amely a szellemi tulajdon terén folyó jogegyesítés jelentős állomása lesz.46 Az univerzális és regionális iparjogvédelmi jogharmonizációval párhuzamosan, a csúcstechnikai fejlődés következményeként napjainkban egy differenciálódási tendencia is megfigyelhető: csaknem 100 év után az új „technikai borhoz" új „jogi tömlők", sui generis szellemi tulajdonvédelmi formák kialakítása kezdődött meg az új növényfajták, a szoftver és az integrált áramkörök tekintetében. Ezt a tendenciát külön fejezetben értékeljük. 31) A feltalálói tevékenység szakadatlan folyamata átvezet a jövőbe, új technikai áldások és átkok felé. Az előrejelzések szerint47 a feltalálói tevékenységben olyan heurisztikus módszerek kerülnek előtérbe, mint a bionika, amely a növény- és állatvilágban megvalósult biológiai formák, funkciók és szervezési elvek mintájára fejleszti a technikai berendezéseket, valamint a kibernetika, amely a folyamatok és rendszerek vezérlésével, szabályozásával és az információátvitel rendszerének szabályozásával foglalkozik A „konkrét utópiát" felvázoló „jövőkiáltványok" szerint a technikai fejlődés várható megatrendjei:- az energiaellátás fejlesztése (főként a „Napanya" energiája révén);- az automatizálás, a robottechnika szélesebb körű alkalmazása;- a közlekedés fejlesztése;- az információs és kommunikációs technika fejlesztése, amely tovább bővíti a szerzői művek felhasználásának lehetőségeit; 39
