Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig

4) Az ókori technika fontos összetevője az antik technika, az ókori görög-római világ találmányai. A görög antik technika legjelentősebb találmányai, a főként az uralkodói mecenatúra és hatalom építészeti és haditechnikai igényei által ösztönzött csigák, csörlők, rugók, amelyeket pl. az emelődarukon és katapultákon alkalmaztak. Görög találmány az arkhimédészi csavar is, amelyet vízemelőkben, csavaros présben használtak. A római technika nagy alkotásai elsősorban az építészetben jelentkeztek (kövezett utak, pl. Via Appia, viaduktok, vízvezeték, padlófűtés).

Az antik kornak olyan zseniális technikai alkotásai is voltak (pl. Héron találmánya), amelyek melegített levegővel, vízgőzzel, légritkítással működtek, de csak vallási szertartásra (pl. templomajtó nyitására) vagy szórakoztatásra használták.

5) Két új említésre érdemes mozzanat jelentkezik ebben a korban: a korábbi korszakok mitologikus feltalálóival (Prométheusz, Daidalosz és Ikarosz) szemben már egyes valódi feltalálói nevek (Arkhimédész, Héron, Glaukosz) is fennmaradtak. Horatius számára egyértelmű volt, hogy „ércnél maradandóbb" emlékművet állított („Exegi monumentum, aere perenmus").8 A kézművesi öntudat jeleként pedig megkülönböztető jelzések jelennek meg egyes termékeken (ún. „terra si gill ata").

E korban, i. e. 661-ben jelenik meg Europa legrégibb írásos törvénye, amelyet Lokroiban, az Itália déli csücskén lévő görög gyarmaton jegyeztek le, i. e. 288- ban pedig Sztraton megírja Mechanikáját.

Új jelenség e korból, hogy felbukkan a szabadalmi jog és egyben az egész szellemi tulajdon csírája is. Megbízható források szerint i. e. 500 körül, Szübarisz görög gyarmaton megjelent a találmányokra vonatkozó első jogi szabályozás.9 Ez a törvény - méltó módon a csak az élvezetekkel törődő Szübarisz lakóihoz, akikről Berzsenyi a „rút szibarita váz" hasonlatát vette - egy évre kizárólagos hasznosítási jogot adott az eredeti ételeket feltaláló szakácsoknak a recept szerinti ételek elkészítésére annak érdekében, hogy mások is igyekezzenek hasonló eredményekkel kitűnni.

Ezt a kuriózumnak számító antik törvényt nem tekintve, a „szellemi tulajdon" egyéb jelét e korból nem sikerült feltárni. A római jog ismerte ugyan a „rés incorporates" fogalmát, de ezt nem a szellemi javakra, hanem a pénz és a munka megjelölésére használták.10

Jusztiniánusz idejéből van ismét nyoma annak a gyakorlatnak, hogy privilégiumokat adtak egyes mesterségekre. (Pl. a „Corpus Iuris Civilis"-ben utalás történik Zénó császár rendelkezésére, amely szerint ruházatra és élelmiszerre nem ismerhető el semmiféle monopólium, még akkor sem, ha azt császári rescriptummal adták. Egyéb tevékenységre azonban a privilégium lehetőségét nem zárták ki.)

19