Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

I. fejezet. A technika és az iparjogvédelem fejlődésének összefüggései az ökölkőtől a csúcstechnikáig

Az őskori technikával kapcsolatos kutatások szerint a technikai fejlődés azzal kezdődhetett, amikor 2-3 millió évvel ezelőtt az előember (a Pithecantropus) eszközként kezdte alkalmazni a természetben fellelt hordalékköveket („pebble tools").5 Az ügyes ember (Homo habilis) pedig már megszerezte azt a képességet, hogy a követ pattintással a kézhez idomítsa és szerszámmá formálja. Az így előállított eszköz, az ökölkő vagy szakóca volt a mintegy 200 000 évet átfogó csiszolatlan kőkorszak, a paleolitikum univerzális technikai találmánya, amelyhez illett az ököljog, mint alapvető norma. A szerszámkészítés tehát emberi specifikum, és ebben az értelemben igaz Benjamin Franklin mondása, hogy „man is a toolmaking animal" (az ember szerszámkészítő lény).6

A következő döntő mozzanat az őskori technika fejlődésében az, amikor a felegyenesedett ember (Homo erectus) i. e. 600 000 évvel ezelőtt birtokba veszi „első gépét", „a vad tüzet", majd i. e. 300 000 évvel ezelőtt a bölcs ember (Homo sapiens) feltalálja a tűzgyújtást.

Az őskori technika további fejlődése rendkívül lassú, szinte észrevétlen, apró lépésekben nyilvánul meg (pl. i. e. 20 000 évvel ezelőtt már a falándzsák, balták, ütő-, vágó-, vésőszerszámok, íjak és nyilak, csonttűk, szigonyok, hálók feltalálásában).7

E korszakot feltehetően a találmányok titokként való őrzése, a művészet, technika, varázslat, vallás, mitológia összefonódása jellemezte.

3) Az ókori technika a Mezopotámiából és Egyiptomból terjedő neolitikus agrárforradalommal kezdődött i. e. 150 000 évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdaság és az állattenyésztés első lépcsőfokaként megkezdődött az állatok domesztikációja és a vadgabona begyűjtése. A földműveléshez kapcsolódóan találták fel a „termékeny félhold területén" a sarlót, a fémkést, az ekét, a hámot, a zablát.

Az ókori technika talán legzseniálisabb találmánya az elsőként Mezopotámia Ur városában ábrázolt kerék, amely i. e. 4000 körül jelent meg és napjainkig egyik alapeleme „a keréken futó technikának". Az ókori technika további fontos találmányai az uralkodói mecenatúra és a hatalom által ösztökélt hadi útépítés (ún. perzsa királyi út), a vallási művészeten és technikán alapuló monumentális építészet (a Mezopotámiában feltalált téglából épített zikkurat, az „aranymetszés", a „bűvös négyzet" és a „szent háromszög" technikáján alapuló egyiptomi piramisok), továbbá az öntözőberendezések (gátak, csatornák).

Az ókori technika további találmányai: a már piacra készülő fazekasáruk, a gyapot, a fonás, szövés, a textilfestészet, a mázas kerámia, az üveg, a fermentációs (erjesztéses) technológiák (bor-, sörkészítés) kezdetei. I. e. 2000 körül kezdődött meg Mezopotámiában a fémek (réz, bronz) használata, majd a hettiták által 1500 körül a kovácsoltvas készítése, a szög, a kard, az ekevas feltalálása.

Az információtechnika kezdetei is az ókori technikában gyökereznek, mind a számjegyrendszerek, mind a mitikus egyiptomi holdistennek, Thotnak tulajdonított ékírás, majd a napóra, a naptár, az abakusz feltalálása e korban történt.

Ebben az időben, i. e. 2064-ben adja ki Ur-Nammu babilóniai király a legrégebbi törvénykönyvet, amelyet Hammurábi „szemet szemért, fogat fogért" elvű törvénykönyve követ i. e. 1686-ban.

18