Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
V. fejezet. A magyar szabadalmi rendszer európaizálása és globális harmonizációja
MEGFONTOLÁSOK MAGYARORSZÁGNAK AZ EURÓPAI SZABADALMI RENDSZERHEZ VALÓ CSATLAKOZÁSA KAPCSÁN 3-§ 8) Magyarországnak az európai szabadalmi rendszerhez való társulása vagy csatlakozása része annak a történelmi folyamatnak, amelynek során országunk az európai civilizációs fejlődés objektív erővonalába kíván kerülni. Ez nem történhet másként, mint az EGK-val való viszonyunk jogi rendezésével, amelynek lényeges összetevőjét jelenti, hogy az európai szabadalmi kultúra peremvidékéről, küszöbországból az európai centrumországok szabadalmi integrációja áramába kerüljünk. Az „intenzív Európa" gazdasági, jogi, technikai közösségébe való bekerülés nagyobb lehetőségeket és egyben nagyobb kockázatokat, élesebb gazdasági versenyt, de nagyobb perspektívákat is jelent. Ha az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás mellett és ellen szóló érveket megvizsgáljuk, a következő kép adódik. Az európai szabadalmi rendszert egy olyan országcsoport hozta létre, amelyekre a parlamenti demokrácia és a szociális piacgazdaság jellemző, és amelyek számára az ebben a kultúrközegben „feltalált" szabadalmi rendszer a műszaki haladás és a gazdasági növekedés lényeges előfeltétele, a piacgazdaság infrastruktúrájának szerves része. E közös vonás annak ellenére igaz, hogy a különböző fejlettségi fokok miatt ez egy „többsebességű Európa". Az EPO tagállamai az Európai Közösség vagy az EFTA tagjai. Azok az európai államok, amelyek résztvettek vagy a meghívottak közé tartoztak a Müncheni Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián, saját elhatározásukból csatlakozhatnak az Egyezményhez. A többi európai államnak meghívásra van szüksége, tehát az Egyezmény elvileg zárt. Ezen országok közé tartozik Magyarország is. Általában nem kétséges, hogy az Egyezményhez való csatlakozás lényegesen megnövelné Magyarország szabadalmi rendszerének vonzerejét nemcsak a belföldi, de a külföldi vállalatok számára is. Országunk ipara „klaszszikus", sok vonatkozásban elmaradott, alacsony teljesítőképességű technikára épül. Ezeknek az iparágaknak a feljesztése és új iparágak meghonosítása, amelyek révén a nemzetközi piacokon is versenyképes áru állítható elő, nagyrészt a fejlett külföldi technikák behozatalától és használatától függ. A nemzetközi dimenzió felértékelődése mellett rendkívül lényeges, hogy olyan politikai, társadalmi és jogi közeg jöjjön létre, amely kedvezményezi, bátorítja a külföldi beruházásokat és a nemzetközi gazdasági együttműködést. Ennek a politikai, társadalmi és jogi klímának az egyik alapeleme a hatékony, ösztönző szabadalmi rendszer. Felvethető olyan aggály, hogy az európai szabadalmi rendszer korlátozó hatású lehet a hazai iparra. Álláspontunk szerint a szabadalmi rendszer sem nemzeti, sem európai dimenzióban nem gátolja a hazai ipart a fejlődésben, mivel -154
