Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
Bevezetés
gések, a szakmai határvidékek vizsgálata elkerülhetetlen volt. Szükségesnek látszott továbbá a jog mélyebb rétegeit képező jogalkalmazási, illetve jogértelmezési gyakorlat, „a hermeneutikai puffer" figyelembevétele is, amelynek közvetítésével a formális papírjog többdimenziós materiális joggá válik. A szélesebb megközelítést indokolja az a körülmény is, hogy a csúcstechnika eredményei (szoftver, integrált áramkör, biotechnológia) egyre kevésbé férnek el maradék nélkül a szellemi tulajdon hagyományos kategóriáiban, s a hagyományos jogintézményi szövedék felbontásával kialakulóban van - részben a jogygyakorlatban - egyfajta második generációs szellemi tulajdonjog, a szerzői jog és a szabadalmi jog hibridizációja, illetve mutációja következtében. 8) Az értekezés hatásaként az a reményem, hogy megélénkül a csúcstechnikai jogirodalom, legszebb álmom pedig egy esetleges „elméleti marakodás" kialakulása ezen turbulens technikai, jogi és gazdasági területen. Erre nagy szüksége van iparjogvédelmünknek, mivel a csúcstechnika jogi és gazdasági vetületeinek hazai tudományos feldolgozása, rohamosan növekvő jelentősége ellenére, a nemzetközi szintű eredmények4 mellett is - ahogyan a szabadalmi gyakorlatban mondják - „uncrowded art", tehát viszonylag gyéren kutatott, elméleti hiánygazdálkodást folytató terület. Márpedig nincs esélye a felzárkózásra annak az országnak, amely nem tart lépést a fejlődéssel, nemcsak technikai vonatkozásban, de kreatív és innovatív jogtudományi és közgazdaságtudományi feldolgozásban, az eszmék tisztulásában, a fogalmi ködök oszlatásában, a tudatosult összefüggések fogalmi rendezésében, a szakmai szókincsben, az innovatív „legal engineering" munkában is. Az értekezés sokrétű, szerteágazó témájának átfogó, egységes rendszerben való történeti és elméleti igényű feldolgozására még nem került sor. Az egyes részkérdéseknek hatalmas mennyiségű, rohamosan gyarapodó külföldi szakirodalma van, és néhány témakörben értékes hazai eredmények is születtek5. Ezeket a tudományos előzményeket az értekezés 25 év szakmai tapasztalata, egyes empirikus vizsgálatok, a hazai és nemzetközi irodalom áttanulmányozása, és a mérnök, jogász, közgazdász kollégákkal folytatott inspiráló, impulzusadó szakmai viták tanulságai alapján továbbépíteni törekszik annak a szabadalmi elvnek az alapján, hogy „semmiből csak Isten képes teremteni, az ember régi elemekből dolgozik" (Marken, amerikai szabadalmi bíró, egy határozat obiter dictumában). Az értekezésben több helyen használok amerikai angol terminus technicust. Erre azért van szükség, mivel egyes fogalmaknak a magyar szaknyelvben nincs általánosan elfogadott megfelelőjük (pl. a know-how helyett javasolt „fortély" nem terjedt el). A témakörben is van több bizonytalan szakszó, amelynek magyar megfelelőjére teszek javaslatot (pl. „reserve engineering" = mérnöki viszszafejlesztés), amíg a nyelvészek jobbat nem találnak. Az értekezés összességében egy véges és statikus metszet e rohamléptű, rendkívül dinamikusan fejlődő szakmai terület képlékeny, amorf totalitásából, annak bejárása egy választott úton. A munka döntően szintetizáló, a nagyobb összefüggésekre és távlatokra irányuló jellege és a terjedelem korlátozottsága miatt több 14
