Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
Bevezetés
tekintetben csak a kérdésfeltevésig, a probléma megnyitásáig, a további kutatást és tisztázást igénylő problémák, továbbépíthető gondolatmenetek jelzéséig jutottam el, és egyetlen válaszkísérletemet sem tekintem zárókőnek, hanem csak a soha le nem zárulható kutatási folyamat láncszemének, az egyik megfigyelő pontból 1990-ben kifejtett véleménynek. Erre késztet az a körülmény is, hogy világszerte nincs egységesen elfogadott találmányi és innovációs elmélet. A találmányban, mint a természeti lehetőségeket kibontó emberi intervencióban szerepet játszik a tudomány és a „homo faber" racionalitása mellett a „homo ludens" irracionális játékossága, fantáziája, intuíciója, a gazdaság materializmusa és a társadalmi, kulturális miliő változatossága.6 Intő figyelmeztetés a jognak a technikát befolyásoló korlátozott lehetőségeiről Heisenberg megállapítása, amely szerint: „a technika egy nagyarányú biológiai folyamat, amelynek során az emberi szervezetben rejlő struktúrák növekvő mértékben áttevődnek környezetére. Egy biológiai folyamat tehát, amelyik - éppen mint olyan - az emberi ellenőrzés alól ki van vonva"/ Néhány kérdésben folytatom az 1976. évi kandidátusi értekezésem gondolatmenetét. Erre felbátorít az, hogy az akkor elfoglalt álláspontomat sok vonatkozásban igazolta az idő (pl. a szerzői tanúsítvány alkalmatlansága az oltalmi okirat funkcióra, az amerikai „non-obviousness", mint a feltalálói tevékenység kritériuma előtérbe kerülése, az iparjogvédelem differenciálódási tendenciái). A bevezetést ugyanazzal a gondolattal zárom, mint említett értekezésem bevezetését. „Az értekezés céljai megkívánják az elméleti megfontolásoknak a józan prakticizmussal való egyesítését és annak szem előtt tartását, hogy a vizsgált kérdésekben valósághű gazdasági és jogi helyzetelemzésre kell törekednünk, hogy a kibontakozó gazdasági és társadalmi folyamatokból objektíve következő szervezeti és jogi igényeket elemezzük és szintetizáljuk, és ezeket kíméletlenül konfrontáljuk a jelenleg hatályos és rendelkezésre álló jogi instrumentumokkal, hagyományos jogi kategóriákkal. A jogtudomány azonban reáltudomány, tételeinek helyességét nem az axiómákból való helyes logikai következtetés (bár annak is fontos szerepe van), hanem végül is egyedül a valóság igazolhatja."8 15
