Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
Bevezetés
csán, mivel ezek a jogszabályok az „ övék" is, szellemi értékeiket ezen szabályok szerint védhetik Magyarországon. (Ezt támasztja alá az a tény, hogy 1989 végén Magyarországon érvényben volt 19 470 szabadalomból 42% külföldieket illetett meg.) Az iparjogvédelmi jogszabályoknak ez az ambivalens - nemzeti és egyben nemzetközi - természete napjaink csúcstechnikai jogában még fokozottabban megmutatkozik. Ennek megfelelően napjainkban a jog világszínvonala a kialakuló csúcstechnikai világjogba való besimulást jelent, nem pedig a nemzeti jog szigetszerű különállását. Az iparjogvédelem nemzeti szintjén tehát a jogászi kreativitás nem az eredeti, különleges megoldások kialakításában, hanem a nemzetközileg leginkább elfogadott gondolkodási és szabályozási modellek, jogi normák aktív adaptációjában nyilvánulhat meg, amely a jövőben világszerte elvezethet a nemcsak kompatibilis, de globálisan egységes joghoz, a „ius unum - lex multiplex" (egy jog - sok törvény) képletéhez. 6) Az értekezésben törekedtem arra, hogy a külföldi iparjogvédelmi irodalomban egyik vezérelvként megjelenő dinamikus egyensúlyi szemléletet érvényesítsem (a közkincs és jogvédelem, verseny és monopólium, oltalmazhatósági feltételek és az oltalom tartalma stb. tekintetében), amely biztosítja a jog belső és külső szimmetriáját és harmóniáját. Az egyensúly egyik központi fogalom a természettudományokban (a fizikában, kémiában, biológiában), a matematikában, sőt a közgazdaságtanban is; a jogtudományi kutatásokban - a közérdek és magánérdek általánosságán túl - még nem nyert konkrét és széleskörű alkalmazást, holott az egyensúly hiánya a jogi szabályozást is destabilizálja. 7) Az értekezésben rehabilitálni igyekeztem valamennyi elmélet részigazságát az iparjogvédelmi filozófiában, a funkciótanban, valamint az iparjogvédelem jogi természetét illetően. Ez utóbbi tekintetben azonban - a később kifejtendő elvi és gyakorlati okokból - a három szabadalmi nagyhatalom, valamint a nemzetközi fórumok (W'IPO, GATT) által alkalmazott szellemi tulajdoni terminológiát, gondolkodási és szabályozási modellt fogadtam el azzal, hogy a jogterület elméleti alapjai tekintetében a plurális megközelítés az indokolt. Az iparjogvédelem tárgyait (a találmány és egyéb funkcionális alkotás, az ipari minta, a védjegy által szimbolizált jó hírnév) piacgazdasági szempontból a piaci áru szellemi értékkomponenseiként fogom fel, technikai szempontból pedig a technika alapkategóriáihoz (anyag, energia, információ, technikai rendszer, modell) kapcsolom. Ezek a megközelítések temészetesen nem tartanak igényt kizárólagosságra, mivel minden kizárólagos elméletet taszít a valóság. Nézeteim csupán az „elméleti kamerabeállítás" egy-egy lehetséges szögét képviselik. Az értekezésben alapvetően az iparjogvédelmi jogalkotás jogdogmatikai kérdéseit vizsgálom. A csúcstechnika területén azonban olyan intenzív az iparjogvédelem érintkezése a szerzői joggal, hogy az iparjogvédelemmel való összefüg13
