Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
meg, mint a találmány perifériáját alkotó gyakorlati ismeretek, tapasztalatok összessége. Ez a kiegészítő jelleg változó mértékű. Pl. egy úttörő találmányhoz magas „szabadalmi tartalma" mellett kevés gyakorlati know-how társulhat, míg javítási találmányoknál fordított lehet a helyzet. A találmányt lényegében „szellemi telek"-nek tekinthetjük, amelyet a szabadalom jogilag körülkerít, a know-how pedig a térkép arról, hogy a telken és környékén hol van elásva a „kincs". Az üzleti titokvédelem (know-how-oltalom) tárgyát képező ismeret alapulhat nevesített szellemi alkotáson (például találmányon, újításon, gyakorlatban is alkalmazott szerzői művön), de az esetek egy részében a know-how alkotójának individualizálása, „szerzősítése" nehéz, mivel a gazdálkodó szervezetnél felgyülemlett ismeretek, tapasztalatok halmaza mögött kollektív kreativitás, számos szakember elválaszthatatlanul összefonódó, egymásba szövődő csapatmunkája húzódik meg. A szolgálati viszonyban a munkavégzés szellemi tartalmát adó, az alkalmazott fejében, mozdulatában rejlő tapasztalatok, ismeretek, a „személyi knowhow" ellenértéke a munkabér. Egyes vállalaton belüli, „intra muros innováció" eredményeként létrejövő, belső know-how jellegű teljesítmények azonban egyes országokban az újítási, vagy más jogszabályok alapján a szolgálati díjazáson felül különdíjazásban részesülhetnek. A gazdálkodó szervezet tevékenységi körében felhalmozódó know-how a munkáltatót illeti meg, mint szellemi vagyon. Ez nem akadályozza meg a munkavállalót, hogy a munkaerejében, a fejében és kezében meglévő „személyi know-how"-t új munkahelyén is hasznosítsa. 18) Az üzleti titokvédelem (know-how-oltalom) kapcsán a magyar jogirodalomban Lontai húzta alá, hogy ez az oltalom a de facto monopolhelyzetre irányul, és lényegében a versenyjog, polgári jog, szerződési kikötések együtthatásaként a posszesszorius birtokvédelemhez hasonló módon működik. Arra is rámutatott, hogy itt az esetleges „abszolút" jelleg erősen „relatív"29. Ettől a véleménytől csak egy lépés vezet ahhoz, hogy különbséget tegyünk a relatív és abszolút kizárólagosság fogalmai között. A fentiek alapján álláspontunk szerint az üzleti titokvédelemnek (a knowhow-oltalomnak) lényegadó jellemzői az alábbiak;- relatíve kizárólagos jellegű hasznosítási jog, amely csak az ismeretnek más által való jogtalan elsajátítása, felhasználása, nyilvánosságra hozatala („a titok pecsétjének feltörése") ellen ad fellépési lehetőséget, tehát a de facto birtokhelyzetet védi, külön állami aktus nélkül (pl. regisztráció, engedélyezés);- a független, párhuzamos fejlesztés („independent development") és a mérnöki visszafejtés („reserve engineering") ellen védelmet nem nyújt;- csak akkor vehető igénybe, ha az ismeret nem áll szabadalmi vagy más, hasonló tartalmú regisztrált oltalom alatt;- a szolgálati jogviszonyban létrejött ismeret, tapasztalat nem nyer knowhow oltalmat a munkáltatóval szemben, az arra vonatkozó rendelkezési jog a munkáltatót illeti meg. 134
