Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
A know-how-védelem esetén lényegében a szellemi javak birtokvédelmének egyik megnyilvánulásáról van szó. Ez az oltalom a de facto birtokhelyzetet védi, amelyben az a körülmény, hogy a birtokos a szellemi javakat magához veszi vagy azok más módon hatalmába kerülnek, a szellemi javak specifikumának megfelelően a jogilag vagy ténybelileg korlátozott hozzáférhetőség révén fejeződik ki. Az oltalom csak a „tulajdon látszatához" fűződik, ezért nincs állami aktushoz, külön területi vagy időbeli korláthoz kötve. Az oltalom - a szabadalmi oltalomtól eltérően - nem abszolút, hanem csak relatív kizárólagosságot jelent, mivel a független fejlesztővel és a visszafej tővel szemben nem véd. A szabadalom (mint az államilag regisztrált kizárólagos jogon alapuló „szellemi tulajdonjog") és a know-how-oltalom (mint a jogilag védett kizárólagos helyzeten alapuló „szellemi birtokjog") lényegében ugyanannak a jogi éremnek a két oldala, az oltalom két formája, amely az ismeretáru értékét befolyásolja. A forgalomban ugyanis az áru maga az ismeret, amely a know-how-oltalom révén viszonylagosan, a szabadalmi oltalom révén pedig abszolút módon elkülönül a közkincstől. Az oltalom két formája tehát csak az ismeret árupotenciálját növeli, de nem jelenik meg külön „jogáruként". Ennek megfelelően pl. a szabadalmi „oltalmi burok" megszűnése esetén az ismeretáru a maga „naturális" mivoltában továbbra is értékhordozó, tehát a kikötött díjazás jár, csak a szabadalmi abszolút kizárólagosság és értékfokozó hatása tűnik el. A know-how-oltalom, mint a szabadalom és más nyilvános oltalom alternatívája kapcsán a magyar jogirodalomban is felmerült a kérdés, hogy a két oltalmi rendszer közül melyiket lehet a köz szempontjából előnyösebbnek, preferálandónak tekinteni. Lontai utal rá, miszerint kétséges, hogy makroszintű megközelítéssel előnyös tendenciaként értékelhető-e a know-how dinamikusabb előretörése a szabadalmazáshoz viszonyítva. Végül is a szabadalmi oltalom együtt jár az új megoldás nyilvánosságra hozásával, míg a know-how-kénti kezelés rendszerint továbbra is titokban tartja az előnyös műszaki információt. Ez az álláspont helyeselhető, mivel a szabadalmi rendszer nagy előnye a közzététel révén a műszaki tanításnak a társadalom rendelkezésére bocsátása, majd az oltalom megszűnése után annak közkinccsé tétele. A fentieknek megfelelően a szabadalmi rendszert kompetitiv szemlélettel kell kialakítani, hogy az antitézisét képező titokvédelemnél általában vonzóbb legyen a találmányok jogosultjai számára. A gazdasági élet tényeként kell azonban elfogadni, hogy egyes találmányok esetében a jogosultak - a műszaki, piaci és egyéb szempontok figyelembevételével - az üzleti titokvédelmet (kno w-how-oltalmat), mint alternatív és komplementer oltalmi rendszert választják. 19) A magyar jog - mint ismeretes - sokrétű, differenciált szabályozást tartalmaz a know-how jogi védelméről. A Ptk. 86. § (3) bek. szerint a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön (szabadalmi, újítási stb.) jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. A 86. § (4) bek. szerint a személyeket (ideértve 135
