Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
IV. fejezet. Az üzleti titok (know-how) védelme és az utánzás szabadsága
IV. FEJEZET AZ ÜZLETI TITOK (KNOW-HOW) VÉDELME ÉS AZ UTÁNZÁS SZABADSÁGA L § AZ ÜZLETI TITOK ÉS UTÁNZÁS 1) A nevesített iparjogvédelmi oltalomban (különösen a szabadalmi, használati minta-, ipari minta-, integrált áramköri oltalomban) nem részesülő információk kapcsán két alapvető - egymással összefüggő - probléma jelentkezik; milyen jogi védelmet élvez az információ (pl. műszaki eljárás, termékösszetétel) titokbantartás esetén, és az információt tartalmazó termék nyílt piaci árusítása során? Az első kérdés az üzleti titok védelmével és korlátáival, a második az utánzás, mint általános életszabály (képzés, modernizáció, jogi recepció, divat stb.) műszaki, üzleti téren is meglevő szabadságával és korlátáival függ össze. A két, szorosan kapcsolódó kérdést együttesen, összefüggéseiben tekintjük át annak érdekében, hogy a magyar jogalkotás és joggyakorlat számára a megfelelő következtetések levonhatók legyenek. 2 2) Amint azt az iparjogvédelem történelmi fejlődése kapcsán bemutattuk, a gyakorlatban alkalmazható (funkcionális, utilitárius) ismeretek, tapasztalatok, fogások, fortélyok, műszaki megoldások, trükkök (nemzetközileg elterjedt angol névvel; „know-how") oltalmának eredeti, ősi, mondhatni naturális módszere világszerte a titoktartás, mint a nyílt oltalom ellenpontja. Ez az ősi módszer hatotta át a középkori céheket, ez teremtett olyan máig sem megfejtett, kultúrtörténeti kuriózumot jelentő technikai titkokat, mint a Stradivari-hegedű vagy a damaszkuszi acél készítésének módszere. Említettük korábban a titokban tartás sebezhető pontjainak klasszikus kínai példáit, a selyemkészítés titkának kicsempészését és a porcelánkészítési eljárás független megalkotását Európában. További technikatörténeti példa az 1870-ben H. Caro által feltalált eozin színezék, amelyet biztonságosabbnak tartottak üzleti titokként kezelni. Nyolc héttel az áru piaci megjelenése után A. W. Hofmann közölte a színezék összetételét és előállításának módját, s így közkinccsé tette azt.1 Kínában csak a titokban tartás jogvédelmi módszere volt alkalmazható egészen 1984-ig. Hasonlóképpen csak ez a jogvédelmi módszer volt érvényben pl. 117
