Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)
III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban
piacra való kijutását, export esetén a hazai referencia megteremtését segíti elő. A piaci kiválasztódás után megmaradó új termékek új iparágak és új munkahelyek létrejöttét, bővülő exportárualapot és az ideiglenes adócsökkentést többszörösen kompenzáló adóviselő képességet jelentenének. Ilyen jellegű adókedvezmények és -mentességek - mint utaltunk rá - ismeretesek a fejlett piacgazdaságú országokban, ahol pedig a piaci törvények hatékonyabban érvényesülnek. (Megjegyezzük, hogy Magyarországon már az 1881. évi XLI. törvénycikkben 15 éves adómentességet adtak olyan üzemeknek, amelyek a legújabb technikai vívmányokat alkalmazták.) A kompenzációk és preferenciák (sajátos adótechnikai kezelés, pénzügyi konstrukciók) révén képződő innovációs többletnyereség különösen az „új technika kísérleti műhelyeinek" tekinthető kis- és középvállalkozásoknál hatna előnyösen az innovációs vállalkozókészségre. Ez különösen fontos vállalkozóbarát intézkedés lenne, amikor gazdaságpolitikánk egyik célkitűzése, hogy az „ezer kis- és középvállalkozás" országává váljunk. A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy a pénzügyi feltételeknek a rövid távú egyensúly érdekében történő szigorítása a gazdálkodóknál innovációs ellenérdekeltséget, rövid távú túlélésre irányuló taktikát vált ki, a fokozatos pozícióromlás negative hat vissza egyedüli jelentős erőforrásunkra, az alkotópotenciálra is (elkedvetlenedés, visszahúzódás, szakmai közérzetromlás, a „brain drain" fokozódása). Ezzel kapcsolatban meg kell teremteni az innováció finanszírozásának infrastruktúráját, megfelelő banki hátterét és a kockázati tőkefunkciót. A korábban létrehozott innovációs bankok a kockázatos tevékenységek által megkövetelt kedvezmények elvonása miatt egyszerű kereskedelmi banki funkciót látnak el (pl. Innofinance).26 A jelenlegi szűkös erőforrások mellett a színvonalas tudományos kutatások hatékony támogatása szempontjából fontos lépés volt a közelmúltban az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) működési feltételeinek fejlesztése, az innovációra alkalmas pályázati eredmények külön értékelési rendszerének bevezetése, egyes transzmissziós mechanizmusok kiépítése. Az állam fontos infrastrukturális feladata az innovációs, különösen pedig a szabadalmi információellátás állandó technikai fejlesztése is. A világon évente keletkező 1,5 millió új szabadalmi dokumentum (amelyek mintegy 700 ezer találmányra vonatkoznak) hatékony figyelembevétele csakis a számítástechnikai eszközök céltudatos, feladatorientált alkalmazásával érhető el (elsősorban az online adatbázisok és a CD-ROM technika széles körű hozzáférhetővé tétele révén), hogy a Szabadalmi Tárban, a külföldi szolgáltató központokban (pl. Dialog, Orbit, STN, International, Questel), felhalmozott óriási és rohamosan bővülő ismeretvagyon a K+F és a vállalkozótevékenység, valamint a hatósági vizsgálók rendelkezésére álljon. Ehhez jó bázist kínál az Országos Találmányi Hivatal Szabadalmi Információs Központjának Szabadalmi Tára, amely hazánk legnagyobb (közel 20 milliós, 30 országra kiterjedő) szakinformációs, jogi jelentőséggel is bíró közgyűjteményét gondozza, ideértve a 95 éve folyamatosan megjelenő, nemzetközi 106
