Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban

cserealapot képező Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőt. A nemzetközi színvonalú igényeket korszerű kutatási segédanyagokkal, pl. a HUNPADOC magyar szabadalmi bibliográfiai adatbázis üzemeltetésével igyekszik a Hivatal kielégíteni.27

Az állam további jelentős feladata az iparjogvédelmi rend eszmei őrzése, az iparjogvédelmi oltalmi rendszer folyamatos gondozása, a technika egyetemességének és a jog területiségének áthidalása céljából a nemzetközi fejlődés fő sodorvonalával való összhangba hozatala, a jogi rendelkezések és a joggyakorlat transzparenssé, átláthatóvá és kiszámíthatóvá tétele.

Az erős iparjogvédelem - mint az innovációs államrezon „kemény magja" - fontos gazdasági tényező a kreativitás, valamint az innovációs vállalkozó- és beruházókészség ösztönzéséhez szükséges bizalmi klíma megteremtésében.28 A gyenge iparjogvédelem viszont frusztrálja az alkotókat, elriasztja a beruházókat, és megdrágítja a külföldi technika importfeltételeit, mivel a vevő a nagyobb kockázatát az árban érvényesíti.

Az állam feladatvállalásának negyedik iránya az innovációs ciklus előmozdítása kell hogy legyen. Ezzel kapcsolatban a korábbi évek túltengő tervbürokráciája visszahatásaként reális veszély van arra, hogy egyes „piaci fundamentalisták" túlhaladott XIX. századi piaci romanticizmus alapján, a Piac-Isten bálványa előtt leborulva mindent a piac láthatatlan kezének irányításától várjanak, és deetatizmustól, deregulációtól fűtve elutasítsák a bürokratizmusnak, állami túlvállalásnak minősített hosszabb távú innovációs stratégiai és rövid távú promóciós, előmozdító feladatokat. A három nagy innovációs körben az állam kiterjedt segítőszerepének áttekintése alapján végzetesen elhibázottnak tekintjük ezt a nézetet. A teljes dereguláció, a „moins d'Etat" jelszava tíz évvel ezelőtt volt divatos Nyugat-Európában, de csak napjainkra érte el országunkat. Napjainkban egyetlen állam sem lehet csak az adóztatással lesben álló közhatalom, nem háríthatja el az innovációs rásegítő és mecénási feladatokat (elutasíthatja viszont a menedzser állam vagy művezető állam szerepet). A szabadalmi hivatalok sem lehetnek egyszerűen passzív „szabadalomkiadó automaták", hanem iparjogvédelmi aspektusból szerepet kell vállalniuk a kreativitás és az innováció közvetett, áttételes eszközökkel való előmozdításában, kerülve a folyamat „elállamiasítását" vagy „éljogiásítását".

14) Szántó Borisszái egyetértve az a véleményünk, hogy a szűk, főként támogatási szempontú műszaki fejlesztési, illetve technológiapolitikát egy új, korszerű és hatékony innovációs paradigmává kell átalakítani, amely az ihlettől a piacig, az oktatástól a kutatáson át a termelésig és a kereskedelemig, az ügynöki és a tanácsadó szolgáltatásoktól a bankokig az egész társadalmi-gazdasági hálót, a teljes „létláncot" átfogó, komplex és stratégiailag orientált, folyamatos innovációs ciklust működtet.29 Az innovációs stratégia alapelveit egy átfogó innovációs törvénynek kell leszögeznie, amely az állam újszerű, magasabb szintű közvetett irányító szerepére épül, és biztosítja a piac által nem ösztönzött hosszú távú és magas kockázatú innovációk előmozdítását, a szükséges infrastruktúra fejlesztését.

107