Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika - Iparjogvédelmi tanulmányok (Budapest, 1995)

III. fejezet. Az iparjogvédelem funkciói a piacgazdasági innovációs folyamatokban, és helye az állami innovációs stratégiákban

A fejlett piacgazdaságú országok történelmi tapasztalata azonban azt mutat­ja, hogy nem lehet mindent a piac ex post értékelésére bízni, a piac spontán mű­ködését ki kell egészítenie a politikai értéktartalmú kormányzati feladatvállalás­nak az innovációs stratégia négy fő irányában:- a pénzügyi ösztönző politikában;- az információellátásban;- az iparjogvédelmi hazai és nemzetközi szabályozásban és- az innovációs ciklus működésének előmozdításában. Ebben a tekintetben az innováció három nagy áramkörében (az USA-ban, Ja­pánban és az EGK-ban) kialakult innovációs stratégia makrokövetése, a magyar viszonyokra való adaptálása indokolt, figyelembe véve az országunk adottsága­iból, korlátáiból adódó különbségeket. Az innováció gazdasági és pénzügypolitikai kérdéseinek (hatékony tulajdon­lás, költségérzékeny gazdálkodás, reális árrendszer, külföldi tőkebevonás stb.) elemzése túlmegy a jelen értekezés keretein, ezért csak az általános elvet szögez­zük le. Amint arra korábban rámutattunk, a szabályozórendszer - beleértve az adó­rendszer - kontrainnovativ, diszpreferatív hatása az elmúlt években alapvetően abból adódott, hogy lényegében a reproduktív tevékenységekre „modellezett" szabályozás vonatkozott a gyökeresen eltérő feltételeket jelentő innovációs tevé­kenységre is, illetve az utóbbi javára tett egyes szabályozó-„engedmények" nem érték el azt a szignifikáns küszöbértéket, amely mellett hatást gyakorolhattak volna a reálfolyamatokra. A hagyományos reproduktív tevékenységből eredő adminisztratív eredetű monopolprofit és a hiánygazdasági, valamint inflációs és kalkulációs manipulá­ciókból eredő extraprofit még ma is a „könnyebb ellenállás" útja, és többnyire jelentősen nagyobb komparatív előnyöket kínál, mint a hosszú távú, kockázatos innovációs többletnyereség. A találmányokkal kapcsolatos vállalkozói magatartásra a gazdasági és társa­dalmi viszonyok egésze hat, az alapvető változást tehát attól várhatjuk, ha a rendszerváltás, a privatizáció eredményeként az innovációt kikényszerítő és ösztönző piaci feszítőerők, a gazdaság kényszerítő tényei kellő érettséget, fejlett­ségi szintet érnek el. Az ennek nyomán a találmányok, szellemi alkotások iránt kialakuló vállalkozói igény állítja igazi helyére a társadalmi értékrendben az in­novatív tevékenységeket. Nem vitás azonban, hogy - mint a nemzetközi tapasz­talatok is mutatják - piaci versenyközeg mellett is szükség van egyes tevékeny­ségspecifikus kompenzációkra, illetve preferenciákra, amelyek ellensúlyozzák az innovációs folyamatok hosszútávúságából, a ráfordítás és eredmény nagyfo­kú aszinkronitásából, fáziskéséséből és fokozott kockázatából eredő visszatartó erőket, a vállalati stabilitásra, a homeosztatikus egyensúlyra törekvést, az intéz­ményi önmegőrzési törekvésből eredő ellenállást. Mivel az innováció ma már szinte sehol nem „zöld mezős beruházás", az új technikának le kell győznie a régi technika konzervatív közegellenállását is. Az új termékek kapcsán ideiglenes, átmeneti, normatív alapon bármely vál­lalkozó által igénybe vehető hitel-, vám-, adókedvezmény főként a terméknek a 105

Next

/
Thumbnails
Contents