Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
is, a munkáltatót illetik, ezért a bejelentési eljárás rendjén történő közzététel előtt a nyilvánosságra hozáshoz a munkáltató hozzájárulása szükséges. A 23/1970. (VII. 4.) Kopn. rendelet előírja továbbá, hogy a honvédelmi miniszter engedélye szükséges a nyilvánosságra még nem hozott találmány vagy más hasznosítható műszaki megoldás külföldre juttatásához. Ez egyaránt vonatkozik a magán és a szolgálati találmányokra. Sem a feltaláló, sem a munkáltató nem teheti meg például, hogy engedély nélkül a találmányt első ízben külföldön hozza nyilvánosságra. A rendelet felsorolja azokat az eseteket, amikor az engedélyre nincsen szükség: ha a külföldre juttatás nemzetközi szerződésen vagy külföldivel kötött kooperációs megállapodáson alapul, és ha a találmány szabadalmi bejelentésénél a honvédelmi miniszter 30 napon belül nem javasolta a találmány igénybevételét. A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a feltaláló követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, továbbá a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést igényelhet. A személyhez fűződő jogokon kívül a feltaláló erkölcsi, társadalmi elismerésének egyedi formái is vannak. A feltaláló erkölcsi elismeréseként az illetékes miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője, az Országos Találmányi Hivatal elnöke együttesen a „Kiváló Feltaláló” kitüntetés arany, ezüst vagy bronz fokozatát adományozhatja. További erkölcsi, társadalmi elismerési formaként említhetjük meg, hogy a tudományos minősítés keretében a tudományos fokozat elnyerésének alapjául szolgáló munka lehet tudományos tevékenységet igénylő, a társadalom számára hasznos, új és a gyakorlatban hasznosított alkotás (amely adott esetben lehet találmány is). 1.2.3.1.10. A szabadalmi igény A találmánnyal való rendelkezési jog gyakorlásának a know-how oltalom lehetősége mellett a másik alternatívája a szabadalmi jog igénylése. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szabadalmazás nem kötelező, és nem előfeltétele a műszaki megoldás gyakorlati alkalmazásának. Általános elv, hogy a szabadalmi igény a feltalálót vagy jogutódját illeti. Ez az elv nemcsak azt fejezi ki, hogy a feltaláló eredeti, a jogutódját származékos igény illeti meg, de azt is rögzíti, hogy a szabadalom iránti igény az állammal szembeni alanyi jog, tehát nem a szabadalmi hatóság tetszésén, „kegyosztásán” (diszkrecionális mérlegelésén) múlik, hogy engedélyez-e szabadalmat vagy sem. A törvényes előfeltételeknek megfelelő találmányra a hatóság köteles szabadalmat adni, másrészt viszont nem jogosult szabadalmat adni olyan találmányra, 86
