Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
Valamely szerszámgépipari műszer esetén például a müszermérnöki alapképzettség, a megfelelő műszeripari szabadalmak, a szakirodalom, a vonatkozott szerszámgépipari irodalom és a gyakorlatban használt műszerek és szerszámgépek képezik a szakember ismeretanyagát. b) Az úttörő megoldás A leírtaknak megfelelően új az a megoldás, ami még nem volt, és amelyre szakember útmutatást még nem kaphatott. Az úttörő jellegű megoldások újdonságának megítélése nem okoz problémát. Pl. az első röntgenkészülék újdonsága nem volt kétséges. Ugyanis ebben az esetben, az addig még nem ismert készülék megvalósítására szakember útmutatást nem kaphatott a technika ismert állásából. A röntgenkészülékhez fűződő hatások (testek átvilágítása stb.) nem voltak előre várhatók. c) A kombináció A gyakorlatban legtöbbször olyan műszaki megoldások szabadalmazhatóságát kell elbírálni, amelyek önmagukban ismert részmegoldásokból állnak, és ezek a részmegoldások külön-külön kerültek nyilvánosságra. Ilyen megoldások újdonságának elbírálása már problematikus. Ugyanis a külön-külön nyilvánosságra került adatok mozaikszerü összerakása, és az ily módon konstruált virtuális műszaki megoldásnak a vizsgált találmánnyal való összevetése csak akkor engedhető meg, ha a külön-külön nyilvánosságra került részmegoldások együttes alkalmazása szakembertől elvárható. Ebben az esetben egyértelműen tisztázható, hogy a kombináció még nem volt ismert. De az már alapos és mélyreható vizsgálatot igényel, hogy a találmány megalkotására kapott-e szakember kellő útmutatást az érintett szakterület ismeretanyagából. Ennek eldöntéséhez támpontul szolgálhat, ha a megoldásból származó hatásokat vizsgáljuk. így, ha az önmagában ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása azt eredményezi, hogy a mutatkozó hatás az egyes részmegoldások hatásainak elméleti összegét meghaladja, azaz az egyes önmagukban ismert elemek együttes alkalmazásából új műszaki többlethatás származik (szinergizmus), akkor kombinációs jellegű megoldásról beszélünk, amely szabadalomképes. Az ilyen kombinációs találmányok nem pusztán csak az egyes elemek, illetve intézkedések térben vagy időben történő egymás mellé csoportosításával létrejött műszaki megoldások, hanem az egyes elemek egymással kölcsönhatásban is állnak. Általában a kombináció felismerhető abból is, hogy a kombinációt jellemző elemek mindegyikére szükség van ahhoz, hogy a megoldás a kitűzött feladatnak megfelelhessen. A kombinációs megoldásból nem lehet elhagyni egy jellemzőt sem, illetve azokat — térbeni vagy időbeni helyzetüket tekintve általában nem lehet felcserélni úgy, hogy a kitűzött eredményre lényeges hátrány ne származzon. Pl. egy ötvözet előállításánál kombinációs jellegű megol-74
