Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

dásnak tekinthető az a találmány, amely egy kopásállóságot növelő ferromág­­neses anyagból és egy ridegséget előidéző ferromágneses anyagból áll, és az így kapott ötvözet a kopásállóságon és ridegségen túlmenően előre nem várható módon antimágneses is lesz. d) Az addíció Mint arról már a kombinatív jellegű megoldások tárgyalása során is szó volt, az önmagában ismert részmegoldásokból álló találmány újdonságának megíté­lésénél az játszik döntő szerepet, hogy a szakember a technika állásának ismere­tében a megoldáshoz — szabadalomjogi értelemben vett — alkotói munka nélkül eljuthatott-e. Amennyiben a részmegoldások egyszerű összegezéséről van szó, akkor addíciós jellegű megoldásokról beszélünk, amelyek nem tekinthetők újnak. Ezeknél a megoldásoknál az önmagában ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása azt eredményezi, hogy a mutatkozó hatások az egyes részmegoldások hatásainak elméleti összegéből állnak, azaz az egyes elemek csak pusztán térben, vagy időben egymás mellé, vagy egymás után helyezéséből tevődnek össze, azok egymásra nem hatnak, nem fedhető fel összműködés köztük. Szakember számára pl. kézenfekvő és újat nem jelent az a megoldás, amelynél az önmagában ismert részmegoldások együttes alkalmazása, csoportosítása során minden elem csak a csoportosításon kívüli eredeti hatásával jelenik meg. Pl. egy kopásállóságot növelő ferromágneses anyagból és egy ridegséget előidé­ző ferromágneses anyagból előállított ötvözet — ha a kiváltott együttes hatás nem haladja meg az ötvöző komponensek eredeti ferromágneses, kopásálló és rideg hatását — és egyéb többlethatás sincs, addíciónak minősül. e) Az aggregáció Az addíciónak azt az esetét kell aggregációnak minősíteni, ahol a bevitt részelemek önmagukban is működőképes egységek, és ezek a működőképes egységek az összeépítés során csak az eredeti hatásukkal jelentkeznek. Aggregáció, tehát nem új pl. az a megoldás, amely a kenőrendszerek biztonsá­gi berendezésénél javasolja az önmagában ismert olajnyomás- és olajhőmérsék­­let-jelző együttes alkalmazását. Ugyanis a szóban forgó két kijelzőt már kenő­rendszerek biztonsági berendezésénél külön-külön használták, és a kijelzők együttes alkalmazásából nem származik új többlethatás. Ugyancsak aggregációnak tekinthető pl. egy zenegép (lemezjátszó vagy mag­netofon) és egy hajszárító bura együttes alkalmazása (a bura bekapcsolása a zenegépet is működésbe hozza); vagy a grafitceruza és a végére erősített radir együttese. A tárgyalt, önmagában ismert működőképes egységek együttes alkalmazása. 75

Next

/
Thumbnails
Contents