Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
ennek révén kívánják biztosítani a tudományos prioritás és a szerzői minőség rögzítését (a tudományos eredmény individualizálását) és ezen keresztül a nemzetközi tudományos körök elismerését. A kutatók ismert publikáció orientáltsága és publikációkényszere ebből a körülményből fakad, és egy paradox helyzetet takar: a legszemélyesebb, erkölcsi természetű jogokat (szerzőség, tudományos prioritás) a legnyilvánosabb közreadás révén lehet biztosítani. Ennek kapcsán azonban tudatában kell lenni annak, hogy bár a szerzői jog révén a személyi érdekek védelme (elsőbbség, szerzőség rögzítése) elérhető, a publikáció tartalma jogilag közkinccsé válik, azaz a gyakorlatban bárki által felhasználható lesz engedélyezési és díjfizetési kötelezettség nélkül. Ez a körülmény a gyakorlatban alkalmazható, szabadalmazható műszaki megoldásoknál problémákat okozhat, ezért tartózkodni kell azok megfontolatlan nyilvánosságra hozatalától. A tudományos kutatásoknál indokolt publikációorientáltság helyett a műszaki fejlesztőknek elsődlegesen inkább titokorientáltnak kell lenniük. Meg kell jegyezni, hogy vannak egyes olyan nagy cégek, amelyek rendszeresen publikálják a „marginális” jelentőségű találmányokat, amelyeket nem kívánnak sem szabadalmaztatni, sem titokban tartani (pl. Xerox Disclosure Journal, az USA-ban megjelenő defenzív publikációk). A közkinccsé tett eredményeket többé más sem szabadalmaztathatja, a kifejlesztő viszont már úgyis előnyben van a technikai-gazdasági versenyben. A közkincs körébe tartozás — mint említettük — azt jelenti, hogy a megoldást bárki, engedély és díjfizetési kötelezettség nélkül hasznosíthatja a gyakorlatban, jogszerű gazdasági tevékenysége körében. A közkincs körébe kerülés tehát általában a műszaki megoldás értékesíthetőségének elvesztésével jár, áruformát a műszaki alkotásnak csak a közkincstöl a jogi oltalom révén való elkülönítés adhat. Ezen a módon teremthető meg az a statika (alapjogviszonyok), amelyre az értékesítést közvetítő szerződések dinamikája (felhasználási jogviszonyok) felépíthető. A jogi oltalomnak alapvetően két szintje, kétféle szerkezete alakult ki: a szellemi értékekhez fűződő tényleges birtokhelyzet védelme, vagy a szellemi értékek egy szükebb körére államilag biztosított szellemi tulajdon oltalma. A szellemi értékekhez fűződő birtokhelyzet védelme jelenik meg lényegében a korlátozott hozzáférhetőségü müszaki-gazdasági-szervezési és egyéb gyakorlati ismeretekre kiterjedő know-how oltalomban, illetve pl. abban a versenyjogi védelemben, amelyet a piaci forgalomban nyilvánossá vált, de a fogyasztói köztudatban a vállalkozóval összekapcsolódó árukülső, illetve megjelölés élvez a „szolgai másolás” ellen. A szellemi tulajdon pedig az államilag engedélyezett, illetve lajstromozott (regisztrált) szabadalmi, védjegy, ipari minta, eredetmegjelölési jogokban fejeződik ki. Míg azonban a szellemi értékekhez fűződő birtokhelyzet védelme relatíve 54
