Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
kizárólagos pozíciót jelent (csak a szellemi termék jogtalan elsajátítása, de nem független kifejlesztése ellen véd), addig a szellemi tulajdon védelme lényegében abszolút kizárólagosságot nyújt. Az áruviszonyok természetének megfelelően e két jogi oltalmi szerkezet által biztosított relatív, illetve abszolút kizárólagosság révén történhet az elvileg korlátlan felhasználhatóságú szellemi értékek elkülönítése és ennek révén azok áruvá avatása, árupotenciállal való felruházása, illetve az alkotás és a felhasználás folyamatában az együttműködő partnerek összekapcsolása. A fenti elvek alapján történik a nemzetközi gyakorlatban a szellemi „földosztás”, a szellemi közkincs és a szellemi magánjavak elhatárolása, amely ennek megfelelően a közérdek és a magánérdek ütközőzónájában folyik. Minden jogi oltalom, amely valaki javára fennáll, egyben tilalom, korlátozás a többi versenytárssal szemben, ezért az abszolút kizárólagosságot adó szabadalmi oltalom megszerzésének szigorú feltételei vannak (pl. a közkincshez tartoznak a technika állásán kívül az abból nyilvánvalóan következő megoldások is, csak a nem nyilvánvaló, „feltalálói lépést” jelentő megoldások szabadalmazhatok). A szellemi javak oltalma körében megkülönböztetjük az elkülönítésre irányuló alapjogviszonyokat, amelyek a jogi oltalom statikáját alkotják (szabadalom-, a know-how oltalom, ipari mintavédelem, védjegyoltalom), és a főként a partnerek összekapcsolására irányuló, az alkotást és felhasználást közvetítő jogviszonyokat, amelyek az oltalom dinamikájának tekinthetők. Megkülönböztetünk továbbá külső, az egyenrangú jogi helyzetben fellépő gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek közötti, döntően együttműködési és versenyviszonyokat (licenc- és know-how szerződések), valamint belső (főként a szolgálati találmányok, újítások, szolgálati minták kapcsán), zömében munkavégzési és díjazási viszonyokat. A jogokat és kötelességeket meghatározó anyagi jogviszonyok létrejöttét és érvényesülését különböző hatóságok és bíróságok előtt folytatható eljárási jogviszonyok segítik. Az iparjogvédelem alapvető jogi instrumentuma a kreativitás és a vállalkozókészség ösztönzése, serkentése, a jogi védelem biztosítása érdekében azonban a súlyos jogsértések szankcionálását, joghátrány alkalmazását is előírják a törvények. A korábbiakban utaltunk rá, hogy a szellemi javaknak jelentős szerepük van a folyamatos innovációs tevékenységben, közelebbről abban, hogy a gyártmányok mind magasabb használati értékkel rendelkezzenek, illetve azokat relatíve kisebb erőforrás-felhasználással lehessen előállítani, és az „újdonság varázsát” mint áralakító tényezőt is kihasználva előnyösebben lehessen értékesíteni a piacon. Ennek megfelelően különleges tőkeértéket képviselnek a versenyelvű piacgazdaságokban, mivel hasznosításuk révén a befektetett tőke gyorsabban 55
