Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
nem kötelezhető, ha az eljárásban való részvétele saját elhatározásától függ; ha az ügyben tanú kihallgatása vagy szakértő meghallgatása vált szükségessé, erre az ügyfelet is meg kell hívni és lehetővé kell tenni, hogy a kihallgatott személyekhez kérdést intézzen. Ha az ügyfél a kérelmére megindított eljárás folytatását nem kívánja, az államigazgatási szerv az eljárást csak akkor folytathatja, ha az ügy hivatalból is megindítható lett volna. Az eljárásban a határozatot általában 30 napon belül meg kell hozni, a végrehajtás pedig — ha az eljárás nem hivatalból volt kötelező — csak a jogosított kérelmére rendelhető el. A hatósági jogkört elsősorban a tanácsi szervek gyakorolják. A tanácsi szakigazgatási szervek hatáskörébe tartoznak mindazok az államigazgatási ügyek, amelyeket jogszabály máshová nem utal. Az illetékességi főszabály pedig az, hogy az eljárásra az az első fokú hatáskörrel rendelkező szerv illetékes, amelynek területén van az ügyfél lakóhelye vagy munkahelye; ingatlanra, illetve a lakásra vonatkozó jogot vagy kötelezettséget érintő ügyekben az illetékességet az ingatlan, illetve a lakás fekvése határozza meg; az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységre vonatkozó ügyekben pedig az illetékesség a gyakorlási helyhez igazodik. Az államigazgatási hatóság a határozata előtt köteles tisztázni a tényállást, ez történhet külön bizonyítás nélkül, a rendelkezésre álló adatok alapján, vagy bizonyítási eljárás segítségével. Az államigazgatási eljárásban a bizonyításnak nincs olyan kötött rendje, mint a bíróság előtti eljárásban. Bizonyítási eszközök — különösen — iratok, tanúvallomások, szemlék és szakértői vélemények. Az ügyfelet a hatósági eljárásban is megilleti a képviselet joga, továbbá az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, azokról másolatokat készíthet. Az államigazgatási eljárási jog az anyanyelv használatára, a beadványra, a képviseletre, a jegyzőkönyvre, az idézésre, a bizonyítás rendjére, eszközeire, az eljárás felfüggesztésére, a határidőkre, az igazolásra, az eljárás során köthető egyezségbe vonatkozóan körültekintő szabályozást ad. Az államigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során döntést igénylő kérdésekben határozatot hoz. Határozat jellegű az állapot vagy tény igazolására szolgáló irat, illetve az is, amelyben a hatóság — alakszerű határozat nélkül — jogot vagy kötelezettséget állapít meg (pl. adóív). Az államigazgatási hatóság a saját határozatát visszavonhatja vagy módosíthatja, ha megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért. Nincs helye a határozat visszavonásának vagy módosításának, ha a jogszabály nem engedi meg, vagy az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat sértene. Az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet az ügyfél, továbbá az is, akire a döntés rendelkezést tartalmaz. A fellebbezés elbírálása a másodfokon eljáró államigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, amely a fellebbezett határozatot — az ügyben elfoglalt döntésének megfelelően — helybenhagyhatja, megsemmisítheti vagy megváltoztathatja, illetve, ha érdemi határozat 30
