Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
tése körében előkészületeket tett, majd szerződéses ajánlatot is tett, nem tekinthető olyan magatartásnak, amely miatt a felperes az alperesnek e magatartása miatt el volt zárva attól, hogy a szabadalmát másutt megfelelően hasznosítsa, illetőleg arra engedélyt adhasson. A remélt szerződés meghiúsulása végül is nem zárja ki a felperes rendelkezése alatt álló jogok érvényesítését, hasznosítását; a megállapodás meghiúsulásával összefüggő nem rendkívüli mérvű időveszteség pedig eleve abba a kockázati körbe esik, amellyel az ajánlattevő feleknek számolniuk kell. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy a késedelemmel összefüggő veszteség nem tekinthető a felperes önhibáján kívüli károsodásának. (Ptk. 6. §) 1.6.10. Szabadalomátruházással vegyes együttműködési szerződés; ennek bírósági módosítása 20 314/88. A felperes és az alperes vállalat között „találmányértékesítési szerződés” jött létre. Ennek lényeges tartalma szerint a felek együttműködést határoztak el annak a terméknek kifejlesztésére, előállítására és értékesítésére, amelyre a felperesnek a szabadalmazásra bejelentett találmánya vonatkozik. Evégből a felperes a szabadalom megadásának feltételétől függően az oltalom átruházására vállalt kötelezettséget, szavatolva azt. hogy a berendezés a találmányi leírás és az általa rendelkezésre bocsátandó tervek alapján kivitelezhető. Ehhez képest az „ismeretanyag” átadását, a mintadarabok gyártásánál, a beszerelés betanításánál való közreműködését is vállalta, és korlátozta a találmányra vonatkozó jövőbeli publikációjának a jogát. Az alperes a fejlesztés, gyártási előállítás és értékesítés feladatát vállalta, továbbá azt, hogy az értékesítésből származó eredményből a felperest részesíti, a sorozatban előállítandó termékek darabszáma után meghatározott összegben. A bejelentésre az OTH a szabadalmi oltalmat megadta, a gyártás és forgalomba hozatal megindult. A felperes keresetében hátralékos „szabadalmi díj” megfizetését követelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A nem vitás gyártásmennyiség alapulvételével a vitatott időben a szerződésben kikötött darabdíjnál lényegesen kisebb összegben számította a felperes követelésének a kielégítését, illetőleg azt kérte, hogy a bíróság ilyen mértékben határozza meg az alperes szerződéses fizetési kötelezettségét. Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletet hozott. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy bár az alperes ellenkérelme „lényegében a szerződések bírói módosítására irányult... a felek közötti szerződés... nem minősül olyan 166
