Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

bizonyult a szabadalmi oltalmazhatóságra alkalmasnak az újdonság hiánya miatt. Ez azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a megoldás egyben közkinccsé váltnak is tekintendő. Erre vonatkozóan az alperes, akire e tekintetben a bizonyítási kötelezettség hárult (Pp. 164. §), csupán egy USA-szabadalom szerinti termékhez képest megállapítható hasonlóságra hivatkozott. Ez a hasonlóság azonban a szabadalmi ügyben eljárt hatóságok megállapítása szerint sem jelent azonosságot — ebben az esetben az OTH előtti eljárásban hozott kedvező határozatra sem került volna sor —, hanem csupán azt, hogy a műszaki megoldásokban rejlő eltérés létrehozása a szabadalmazhatóság szempontjából nem mérlegelhető — a szakembertől várható ismereten túl — alkotó jellegű tevékenységként.

Az irányadó szerződésben a felperes nem szabadalomhasznosítására adott engedélyt, és nem is kötötték a felek a szerződés hatályát a szabadalmi oltalom megszerzéséhez. A megoldás megvalósításához szükséges további műszaki, technológiai, gyártási és a forgalmazáshoz szükséges gazdasági és egyéb ismeretek, tervek adása és tevése pedig még egy önmagában esetleg közkincset jelentő (elvi) műszaki megoldás megvalósítása esetén sem zárja ki ezeknek a kivitelezési jellegű szolgáltatásoknak értékhordozó voltát, amelyekre ezáltal —jogszabályi tilalom hiányában — érvényesen ellenszolgáltatás köthető ki.

r.6.9. Licenciaszerződés meghiúsulása miatt kártérítés követelése 20 935/86.

A felperes javára szabadalommal oltalmazott készülékre vonatkozó találmány hasznosítása iránt az alperes érdeklődést mutatott, és a szabadalomhasznosítási engedély megszerzésére írásbeli ajánlatot is tett a felperesnek. A felek levélváltásából kitűnik, hogy a díjazásnak legalább mérték szerint való szabatos meghatározását lényegesnek tartották, de éppen ebben a kérdésben megállapodás, egyező akaratnyilvánítás nem jött létre. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel tehát a felek között a szabadalom hasznosítása tárgyában szerződés nem jött létre. A felek levelezésének tartalmából az is nyilvánvaló, hogy szándékuk egy nyomban megkötendő hasznosítási szerződés feltételeinek megfelelő meghatározására és ebben való megállapodás kialakítására irányult, nem pedig egy későbbi szerződéskötésre, amelynek a lényeges kérdéseiben meg sem tudtak állapodni. Az előszerződés létrejöttének megállapítására tehát ugyancsak hiányoznak a Ptk. 208. §-ában írt feltételek.

Nem állapítható meg az alperes részéről olyan szándékos magatartás, amely a felperest alapos okkal károsodásra vezető magatartásra indíthatta. Az a körülmény, hogy az alperes a szabadalom hasznosítása iránt érdeklődést mutatott, ennek üzleti lehetőségei, a piac felderítése, a találmány tárgyának kifejlesz-165