Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)

II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere

A jogszabály szerint tehát csak akkor követelhet a szolgálati találmány feltalálója díjat, ha a találmány szabadalmazhatóság szempontjából való „mi­nősítése” ténylegesen megtörtént és ennek folytán a találmányra van vagy volt érvényes szabadalom, amely a munkáltató elhatározásából szűnt meg. A jogszabály fontos rendelkezése, hogy a találmányi díj az értékesítés megkez­désétől illeti meg a feltalálót. E rendelkezés alapján találmányi díj jár az olyan műszaki megoldás után is, amelyet a szabadalmi bejelentés megtétele előtt újításként hasznosítottak, mivel utólag, a szabadalmi oltalom megadásával igazolódott, hogy ez a megoldás szabadalmazott találmánynak minősül. A ta­lálmányi díjba természetesen be kell számítani az adott megoldás után korábban fizetett újítási díjat. A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni: a) a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát (a továbbiakban együtt: hasz­nosítás); b) a szabadalom hasznosításának más részére történő engedélyezését, vala­mint c) a szabadalom teljes vagy részleges átruházását. A feltaláló értékesítés hiányában nem követelhet találmányi díjat, a találmány értékesítését sem követelheti a munkáltatótól és arra bírósági úton sem kötelez­heti. Arra van azonban lehetőség, hogy a munkáltató —jogszabálytól szerződés­ben eltérve — már a szabadalom megadása előtt fizessen találmányi díjat, illetve, hogy a titokban tartott találmány után fizessen díjat. (Ezek azonban adójogi, deviza-visszavásárlási szempontból nem élveznek a találmányi díjjal azonos elbírálást.) Arra is van továbbá lehetőség, hogy a munkáltató — a jogszabálytól a szerződésben eltérve — a megjelölt értékesítési módok nélkül is fizessen díjat. Ez történhet például a távlatilag hasznosítani kívánt tartalékszabadalmak és a piacvédő, blokkoló hatású defenzív szabadalmak esetén. A feltalálót a hasznosítás, az egyes hasznosítási engedélyek és az átruházás után külön-külön, valamint a hasznosítás ellenérték nélküli engedélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj. Abban az esetben, ha az átruházás ellenértéke később jelentkezik, a díjigény ettől kezdve nyílik meg. (Például, ha a szabadalmat apportként vitték be egy társaságba, a díjigény akkor nyílik meg, amikor a munkáltató apportja arányá­ban a társaság nyereségében első ízben részesül.) Találmányi díjat a munkáltató, közös szabadalom esetén — a szabadalmas­társak eltérő megállapodása hiányában — a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni; a hasznosítás engedélyezése és az átruházás esetén a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja. A feltalálót találmányi díj illeti meg a külföldi szabadalom, illetőleg az annak 147

Next

/
Thumbnails
Contents