Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
megfelelő tartalmú más jogi oltalom alapján történő értékesítés esetén is; a hasznosítás után azonban csak akkor, ha azért belföldi szabadalom alapján nem tarthat igényt találmányi díjra. A találmányi díjat az értékesítéstől származó előnnyel és annak eléréséhez való feltalálói hozzájárulással arányosan, szerződésben kell meghatározni. A díjazás konkrét időtartamát, mértékét a díjmegállapítás körében kell rendezni. A munkáltató által történő hasznosítás esetén a piacgazdaságnak megfelelő — nemzetközileg elterjedt — módszer lehet a díjnak a találmány alapján gyártott termék árbevételének, illetőleg a fedési hányadra jutó részének százalékában vagy egy összegben való meghatározása. Ennek kapcsán az előnyöket közvetlen számítással vagy becsléssel, különösen a szabadalomhasznosítási engedélyért fizetett díjak szokásos mértékének figyelembevételével (úgynevezett licencanalógia módszerrel) célszerű meghatározni. A feltalálói hozzájárulás körében mérlegelendő például a feltaláló szerepe a feladat kitűzésében, megoldásában, az értékesítésben, munkaköre, fizetése. Másnak adott hasznosítási engedély vagy átruházás esetén pedig az ellenérték (licenciadíj vagy vételár) megállapodás szerinti százaléka lehet a díj. Az állami minősítésben részesített növény- és állatfajta esetén a szabadalmas, illetőleg a feltaláló — az adott szerződés megkötése során a szabadalmas választásától függően — a találmányi vagy a növény- és állatfajták állami minősítésére vonatkozó jogszabályok szerinti díjazást érvényesítheti. Amint arra már többször utaltunk, a díjazási rendelkezések diszpozitív jellegűek, azoktól a felek — a munkáltató és a feltaláló — szerződésben eltérhetnek. A vállalkozói autonómiát erősítve a jogszabály megengedi továbbá, hogy a jogszabálytól el lehessen térni általános szerződési feltételekben is; amelyek akár a találmányi szabályzat részévé is tehetők. Az általános szerződési feltételekre vonatkozó jogszabályi előírás (Ptk. 209. §) ugyanakkor garanciát nyújt a gazdálkodó szervezet olyan magatartása ellen, amely indokolatlanul egyoldalú előnyökre törekszik a feltalálókkal szemben. A jogszabálytól való eltérés lehetősége arra is kiterjed, hogy olyan szerződés is köthető, amelynek alapján a feltaláló — a munkaviszonyából származó jövedelmére tekintettel — találmányi díjra külön nem tarthat igényt. A találmányi díjviták eldöntése bírósági útra tartozik. A találmányok értékesítését előmozdító, munkaköri kötelességen kívül végzett közreműködésért szerződés alapján jár díjazás. A találmányi és közreműködői díj megállapításához a munkáltatói jogokat gyakorló szerv hozzájárulása szükséges, ha a feltaláló vagy a közreműködő a munkáltató magasabb vezető beosztású dolgozója. Nagyjelentőségű találmány vagy rendszeres feltalálói tevékenység elismeréseként a miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) és az Országos Találmányi 148
