Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
igényt a bejelentésre; a végleges oltalomnak a munkáltató magatartása miatt való megszüntetése pedig nem érinti a feltaláló díjigényét. A fentiek alapján a feltalálónak fontos érdeke fűződik a találmány szabadalmazásához. Ezt segíti elő a feltaláló említett önálló bejelentési joga. Ez nem sérti a munkáltatónak a találmány titokban tartásához fűződő esetleges érdekét. Meghatározott esetekben ugyanis a közzététel mellőzhető, s így a munkáltató számára lehetővé válik, hogy szabadalmaztasson, bejelentsen olyan találmányt is, amelynek nyilvánosságra hozatalát nem kívánja. A szabadalom megadása és az azt 30 napon belül követő lemondás biztosítja számára, hogy találmányi díjat fizethessen a nyilvánosságra hozni nem kívánt szolgálati találmány esetében is. Nem kizárt azonban a munkáltató és a feltaláló olyan megállapodása sem, hogy teljesen eltekintenek a találmány szabadalmazásától és azt know-how-ként kezelik. Ennek díjazási vonatkozásairól a későbbiekben szólunk. A munkáltató a korábban említettek szerint a találmányt vagy a szabadalmat részben vagy egészben (esetleg csak a hasznosítás lehetőségét, vagy a majdani értékesítés esetén részbeni ellenérték fizetésének igényét fenntartva) átengedi a feltalálónak vagy jogutódjának, akinek elfogadó nyilatkozatával a szabadalmi igény, illetve a szabadalmi jog rászáll. A szolgálati találmány feltalálójának alapvető — a szolgálati jogviszonyból folyó — kötelességei: köteles a létrejött találmányt a munkáltatónak jelenteni, annak tartalmát számára feltárni; köteles a jogi védelem megszerzése és a találmány értékesítése érdekében együttműködni; — köteles a találmánynak a munkáltató hozzájárulása nélkül való nyilvánosságra hozatalától, másokkal való közlésétől tartózkodni. A szolgálati találmány feltalálójának alapvető jogai — a találmánnyal való rendelkezés kapcsán korábban említett mögöttes, látens jogosultságok; — a nevének a szabadalmi iratokon való feltüntetéséhez való jog; — a dijazás, amely a jogszabály által meghatározott esetekben végső soron bírói úton kikényszeríthető, de a munkáltató ezen túlmenően is adhat díjat. A vonatkozó minisztertanácsi rendelet értelmében a szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg, ha a) a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig; b) a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása miatt szűnt meg, az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig, amikor a szabadalom lejárat miatt szűnt volna meg. 146
