Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
esetében viszont csak az szabad, amit a szabadalmas törvény adta jogából átenged. Ennek megfelelően a know-how átadásra vonatkozó szerződéseknek fontos tartalma a szerződés tárgyát képező know-how, tovább a szolgáltatás és az együttműködés módjának körülírása, az ipari titok védelmének biztosítása, a felelősségi viszonyok meghatározása, a felhasználás tárgyi, területi, időbeli paramétereinek rögzítése, a fizetendő know-how díj megállapítása, az esetleges javítások átadására vonatkozó rendelkezés. Mindezek tekintetében analóg módon figyelembe vehetők a licenciaszerződéseknél mondottak. A know-how díjazására a magán- és külföldi vállalkozások körében, továbbá a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a piaci viszonyok figyelembevételével a polgári jog általános szerződési szabályai érvényesülnek. Magánszemélynek know-how címén való díjazási lehetőségeiről a belső jogviszonyok körében szólunk. 1.3.4. Felhasználás törvényi engedély alapján; elöhasználati jog, átmenő forgalom A szabadalmi jogban a törvényben foglalt engedélyen alapul és a szabadalmi jog korlátjaként jelenik meg az elöhasználati jog és az átmenő forgalom tárgyaira vonatkozó kedvezmény. Ezekben az esetekben látszólag sérti a szabadalmat valamely termék vagy eljárás, a szabadalmi jogosult mégsem léphet fel szabadalombitorlás miatt, a cselekmény „immunis” a szabadalmi oltalommal szemben, illetve a szabadalmi oltalom hatálytalan vele szemben. (Vő. 1.2.3.1.11. p.) Hasonló szabály érvényesül az ipari minták tekintetében is. 1.3.5. Felhasználás állami kényszerintézkedés alapján A szabadalmi joggal kapcsolatos állami kényszerintézkedéseknek két alapvető válfaja van: a kényszerengedély és az igénybevétel. Kényszerengedélyt a bíróság adhat a találmány hasznosításának elmulasztása és a szabadalmak függősége esetén. A szabadalmi jog társadalmi-gazdasági rendeltetése a találmány megvalósításának előmozdítása. Ennek megfelelően a szabadalmas köteles a találmányt a népgazdaság szükségleteinek megfelelő módon és mértékben hasznosítani vagy arra másnak engedélyt adni. E kötelesség elmulasztásának az a polgári jogi szankciója, hogy a szabadalomra kényszerengedélyt lehet adni bármely belföldi vállalatnak. (A tényleges hasznosítás helyett a szabadalmasok gyakran folyamodnak ún. nominális hasznosításhoz. Ez úgy valósul meg, hogy hirdetést tesznek közzé, amelynek értelmében bármely vállalatnak hajlandók hasznosítási 130
