Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1989)
II. fejezet - 1. Az iparjogvédelmi jogviszonyok rendszere
terjedő mértékben lehet megállapítani. A gazdálkodó szervek között, illetőleg a külkereskedelmi forgalomban értékesített minták hasznosításáért járó díjazás mértékére a felek megállapodása irányadó. A védjegyjog használatának fontos jogi formája a védjegylicencia-szerződés, amely a védjegy használatára ad engedélyt rendszerint ellenérték (royalty) fejében. A védjegylicencia a védjegylajstromba is bejegyeztethető („registered user”). Mivel a védjegyjogosult jóhírű jelzése használatát csak meghatározott technikai színvonalra való fejlődés és állandó minőségi kontroll mellett engedi meg (a kontroll nélküli „üres” licencia általában tilos is), a védjegylicencia-szerződések gyakran összekapcsolódnak szabadalmi licencia, illetve know-how átadásával és folyamatos együttműködéssel, s így fontos szerepet játszanak a technika-transzferben és a piaci kooperációban. Az elmúlt években magyar vállalatok védjegylicencia-szerződések alapján jogot kaptak egyes külföldi védjegyek (Coca-Cola, Nivea, Traubisoda, Lewy’s, Triumph, Tuborg, Holsten stb.) használatára, és bérmunkában részt vesznek egyes nagyhírű márkák (pl. Adidas) alatt forgalmazott áruk termelésében. A know-how és a védjegylicencia-szerződések sajátos kombinációjaként jelentek meg a szállodaipari gyakorlatban a név- és módszerhasználati (franchise) szerződések, amelyek a szállodaláncba való bekapcsolódást szabályozva a névhasználat, know-how átadás, megbízási-ügynöki-reklám kooperáció vegyülékeit adják. A technológia-transzfer harmadik alapvető módszere — a szabadalomátruházás és a licenciaszerződés mellett — a know-how szerződés. Know-how szerződés köthető önállóan vagy a szabadalmi, védjegy, ipari minta licenciaszerződés részeként. Ezen szerződés értelmében a know-how birtokosa vállalja a know-how közlését, az arra vonatkozó információk átadását dologi hordozóban (dokumentációk, tervek, fényképek, mágnesszalagok, diagramok, jegyzékek, instrukciók, számítások, folyamatábrák stb., amelyeket öszszefoglalóan általában „műszaki információk és adatok” névvel illetnek). A know-how átadható dologi hordozóba nem foglalt módon is, amelyet általában műszaki szolgáltatások, műszaki segítségnyújtás, betanítás („showhow”) néven neveznek. A know-how átvevőjének alapvető kötelessége általában a felek megállapodása szerinti know-how díj fizetése, továbbá a tartózkodás a know-how harmadik személyek számára való átadásától és nyilvánosságra hozatalától. A know-how szerződés sok vonatkozásban bizalmi alapokon, a másik fél lojalitásában bízva épül fel, ezért kockázati eleme magas: szabadalmi oltalom hiányában sem a vevő, sem az eladó nincs biztosítva a továbbadás vagy a publikáció ellen. A know-how szerződés lényegében inverze a szabadalmi licenciaszerződésnek : a know-how szerződésnél a vevőnek általában minden szabad, amit az átadó a szerződésben meg nem tilt, a szabadalmi licenciaszerződés 129
