Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
Az aligénypontok a főigénypontba foglalt megoldás előnyös kiviteli alakjait vagy foganatosítási módjait tartalmazzák a főigénypontra való közvetlen vagy közvetett, más aligényponton keresztül történő utalással. Mindegyik igénypont — mint látható — egyetlen körmondat, amely két részből áll: tárgyi körből és jellemző részből. Ezeket az „amelyre jellemző” vagy „azzal jellemezve” szavak kötik össze. A tárgyi kör és a jellemző rész lényegében speciális formája a logikai meghatározásokban alkalmazott legközelebbi nemfogalomnak („genus proximum”) és megkülönböztető jellemzőknek („differencia specifica”). A főigénypont tárgyi köre tartalmazza a találmány megjelölését és ismert jellemzőit, a jellemző rész pedig a találmány új jellemzőit, megkülönböztető jegyeit sorolja fel. Az aligénypont tárgyi köre hivatkozást tartalmaz a főigénypontra vagy más aligénypontra, a jellemző rész pedig a találmány előnyös kiviteli alakjának (terméknél) vagy foganatosítási módjának (eljárásnál) további megkülönböztető jellemzőit adja meg. Az oltalom kellő terjedelmének biztosítása megkívánja, hogy a főigénypont felölelje a találmány hasznosításának összes előre látható lehetséges egyedi esetét, és így ne merülhessen fel a megkerülés lehetősége sem valamely jellemző helyettesítése, sem pedig annak elhagyása révén. A főigénypontban csak a találmány meghatározásához szükséges és egyben elégséges jellemzőket kell feltüntetni. Figyelembe kell venni, hogy az igénypontban alkalmazott jellemzők száma és az igénypont által meghatározott oltalmi kör között általában fordított viszony áll fenn. A jellemzők számának növelésével általában csökken az igénypont által meghatározott oltalom terjedelme és viszont. Minthogy az igénypont logikai szempontból fogalommeghatározás, az a lényegében speciális esete a fogalom tartalmát képező jellemzők és a fogalom terjedelme által felölelt tárgyak közötti fordított arányosság általános logikai törvényszerűségének. Ha a berendezés fogalmának tartalmát további jellemzőkkel növeljük (ipari berendezés — vegyipari berendezés — gyógyszervegyipari berendezés stb.), a fogalom terjedelme általában a berendezések egyre szűkebb körét öleli fel. Előfordulhat azonban, hogy az igénypontba bevitt újabb jellemző folytán az oltalmi kör bővül (pl. gyógyszervegyipari vagy kőolajipari berendezés). Ezért a konkrét esetben mindig nagy körültekintéssel kell eljárni. A cél az, hogy minimális számú és maximálisan általánosított, a feladat megoldásához szükséges és elégséges jellemző legyen alkalmazva, amelyek a találmánynak az ismert megoldásoktól való elhatárolását is biztosítják. Az igénypont értelmezésének általános szabályaként a nyilatkozati elvet kell megemlítenünk, amelynek értelmében nern a feltaláló harmadik személyek előtt rejtve maradó szándéka, akarata a döntő az egyes jellemzők értelmezésénél, hanem az, hogy a szakkifejezések általánosan elfogadott jelentése szerint a szakember az adott jellemzőnek milyen értelmet tulajdonított a bejelentés időpontjában. A jellemzők értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy műszaki (nem logikai) 96
