Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)

II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma

meghatározásokról van szó, amelyek az adott szakterületen szokásos pontossággal értendők. Az értelmezés csak a leírás és az esetleges rajzok alapján történhet. Lehetséges, hogy a leírás az igénypontban használt egyes fogalmakat magyarázza és értelmezi, adott esetben a szokásos szakmai jelentéstől eltérően, ekkor ezt is figyelembe kell venni. Ha ilyen értelmezés a leírásban nem található, a leírásban közölt kiviteli példák alapján kell értelmezni.

Egy adott szabadalomba valamely alkalmazott termék vagy eljárás csak akkor ütközik, ha a kérdéses termék vagy eljárás a szabadalom főigénypontjának (mellérendelt igénypontok esetén bármely főigénypontnak) valamennyi jellemzőjét együttesen és teljes mértékben megvalósítja [Vr. 6/A. § (1) bek.]. Nem sérti tehát a szabadalom által biztosított jogot a főigényponti jellemzők csupán egy részének megvalósítása. Viszont a szabadalomba ütközik a kérdéses termék vagy eljárás akkor is, ha a főigénypont jellemzőin túl egyéb elemeket is alkalmaz.

Az oltalmi kör megállapításánál a főigényponti jellemzők közül figyelmen kívül hagyandók azok, amelyek a megfogalmazásból adódóan csak fakultatív jellegűek (előnyösen, célszerűen, például stb.). Az igénypontban levő rajz hivatkozási jelek nem korlátozzák az igénypont oltalmi körét a rajzon szemléltetett kiviteli alakra.

A szabadalomba ütközés hiányában is fennállhat a szabadalmi oltalomból eredő díjigény olyan esetekben, ha a gyakorlatban alkalmazott termék vagy eljárás egy vagy több jellemzője eltér a főigénypontban megfogalmazott jellemzőktől.

A szabadalmi oltalomból eredő díjigényt nem érinti, ha a termékben vagy eljárásban egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű (ekvivalens) jellemzővel helyettesítettek [Vr. 6/A. § (2) bek.]. Ez az ún. ekvivalenciaelv. Az igénypontban szereplő valamely elemmel egyenértékűnek tekinthető egy olyan elem, amely lényegében ugyanazt a feladatot, lényegében ugyanolyan módon és lényegében ugyanolyan eredménnyel látja el. Az egyenértékűséget a szóban forgó jellemzők (elemek) és az igényponttal való kapcsolatuk műszaki mérlegelése alapján kell eldönteni. Díjigényen értendő a szabadalmas hasznosítási (licencia) díj iránti igénye, a kényszerengedélyért a szabadalmasnak járó díj, és a szolgálati találmány feltalálójának találmányi díj iránti igénye.

Abban az esetben is fennállhat a díjigény, ha a helyettesítő jellemzők nem egyenértékűek, hanem jobbak, mint az igénypontban leírt megfelelő jellemzők, de csak akkor, ha a javított jellemzőket a szabadalmas, illetőleg a feltaláló bocsátotta a hasznosító rendelkezésére [Vr. 6/A. § (2) bek.].

Hatályos szabadalmi jogunk tehát az ekvivalenciaelvet — a korábbi joggyakorlattal egyezően — a szabadalmi oltalom terjedelmének megállapításánál nem alkalmazza. Ekvivalens megvalósítással senki sem lehet bitorló, eltiltani Őt a hasznosítástól a szabadalom alapján nem lehet. Aki azonban ekvivalens megoldást hasznosít, díjat köteles fizetni.

97