Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
várható. A vétkességet a jog a jogellenes károkozás esetén vélelmezi, feltételezi, a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy nem volt vétkes. Ezt nevezzük kimentő felelősségi megoldásnak. Aki kártérítési felelősséggel tartozik, polgári jogunk szerint — szemben pl. a munkajogi szabályokkal — elvileg teljes kártérítést köteles fizetni. Köteles tehát megtéríteni a tényleges kárt, az elmaradt hasznot, esetleg a nem vagyoni kárt is. Vannak esetek, amikor a kár mértéke pontosan nem számítható ki, ilyenkor ún. általános kár megtérítésére kerülhet sor. A vétkességi alapú kártérítési felelősség a polgári jog általános szabálya. Vannak a felelősségnek sajátos válfajai is. Ezek közül kettőt érintünk, az ún. veszélyes üzemi felelősséget és az alkalmazottért való felelősséget. Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységei folytat, felelőssége is fokozott. Ez azt jelenti, hogy — szemben az ismertetett általános szabályokkal — vétkességére tekintet nélkül felelős, csupán az szükséges, hogy a bekövetkezett kár okozati kapcsolatban legyen a veszélyes tevékenységgel (járművek, munkagépek stb.). Ha a kár a veszélyes üzem veszélyességi mozzanatával összefüggésben következett be, a magyar polgári jog egyetlen mentesítő körülményt ismer el, nevezetesen a külső elháríthatatlan okot. (A károsult felróható közrehatása nem mentesíti ugyan a veszélyes üzem üzembentartóját, de csökkenti a kártérítés mértékét, kármegosztáshoz vezet.) Sajátos szabályok kerülnek alkalmazásra az alkalmazott, a munkavállaló által okozott károkért való felelősség esetén is. A sajátosság itt nem abban áll, hogy más a felelősség alapja, hanem abban, hogy más a kártérítési kötelezettség alanya. Ha ugyanis a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben kívülállónak okoz kárt, a károsulttal szemben közvetlenül a munkáltató, a vállalat tartozik felelősséggel, az tartozik a kárt megtéríteni. (A közvetlen károkozó alkalmazott a munkajog szabályai szerint tartozik felelősséggel.) 23.6.5. Öröklési jog Öröklésről akkor beszélünk, ha a meghalt személy vagyoni pozíciójába (jogaiba és kötelezettségeibe) más személy, más jogalany kerül. Az öröklési szabályok tehát a halál esetén bekövetkező alanyváltozást, jogutódlást rendezik. Jogunk szerint bárki szabadon rendelkezhetik afelől, halála után vagyonával mi történjék (a végrendelkezési szabadság elve). Elsődleges alap tehát az öröklésre a meghalt személy, az örökhagyó végakarata. Ennek hiányában a polgári jog a hozzátartozók bizonyos körét, megfelelő sorrendben minősíti örökösnek. Végrendelet hiányában kerül sor a törvényes öröklésre. Ennek során az örökhagyó vagyonát elsősorban gyermekei, ezek kiesése (pl. korábbi halála) esetén a 45
