Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
I. fejezet - 2. Jogi ismeretek
élésszerűen tagadta meg hozzájárulását a találmány hasznosítását célzó licenciaszerzó'dés megkötéséhez). A polgári jog anyaga bizonyos belső tagolódást is mutat. így a következőkben bemutatjuk a személyekre, a tulajdonra, az ún. kötelmekre, elsősorban a szerződésekre, az öröklésre és a szellemi alkotásokra vonatkozó legfontosabb intézményeket és szabályokat. 23.6.2. A személyek joga A személyek jogának területe azokat a szabályokat foglalja össze, amelyek meghatározzák, ki és milyen feltételekkel vehet részt a vagyoni forgalomban, miképpen válhat polgári jogviszonyok alanyává. Bevezetőben két általános kategóriával kell megismerkednünk, a jogképességgel és a cselekvőképességgel. Jogképességen valakinek azt a képességét értjük, hogy polgári jogviszonyok alanya lehet, jogai és kötelezettségei lehetnek. A cselekvőképesség viszont azt jelenti, hogy valaki saját magatartásával, saját akaratnyilatkozatával válhat jogok és kötelezettségek alanyává, létesíthet, módosíthat, megszüntethet jogviszonyokat. A polgári jogviszony alanyainak, a személyeknek két alapvető kategóriáját különböztetjük meg, a fizikai, természetes személyeket (ember) és a jogi személyeket (vállalat, szövetkezet stb.). Maga az állam is lehet közvetlenül polgári jogviszonyok alanya, erre azonban csak kivételesen kerül sor. Az ember elvileg bármely polgári jogviszony alanya lehet, ezért jogképessége abszolút, feltétlen. A jogképesség tekintetében minden ember egyenlő, tiltja a törvény a kor, nem, faj, nemzetiség vagy felekezeti hovatartozás alapján történő bármilyen diszkriminációt. A jogképesség az embert születésétől haláláig illeti meg. (Jogképes a méhmagzat is, ez a jogképesség azonban feltételes, attól függ, élve születik-e meg a magzat. A halállal — jogkövetkezményeit tekintve — azonos hatállyal bír az ún. holttányilvánítás.) Minden ember jogképes, de nem minden ember cselekvőképes. A cselekvőképességhez, ahhoz tehát, hogy valaki jogilag jelentős nyilatkozatokat tehessen, bizonyos szellemi érettség, döntési képesség szükséges. Ennek meglétét vagy hiányát a polgári jog az életkor alapján, illetőleg az elmebeli állapottól függően állapítja meg. Teljesen cselekvőképes polgári jogunk szerint a nagykorú, tehát 18. életévét betöltött személy (házasságkötés folytán a 18. évnél fiatalabb is nagykorúvá válik). Korlátozottan cselekvőképes a 14. és 18. év közötti személy, s végül a 14. év alatti teljesen cselekvőképtelen. A koránál fogva cselekvőképes személyt a bíróság — elmeállapotára tekintettel — a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezheti. Részt vesznek a gazdasági forgalomban olyan szervezetek (vállalatok, szövet -37
