Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
(6) Külföldi szervnél történt letétbe helyezést csak viszonosság esetén lehet figyelembe venni. A viszonosság kérdésében az Országos Találmányi Hivatal elnökének állásfoglalása irányadó. A szabadalmi oltalom megadására irányuló eljárás az Országos Találmányi Hivatalnál tett bejelentéssel indul meg, az OTH mint főhatóság, egyedül jogosult a szabadalmaztatási eljárást lefolytatni és szabadalmat engedélyezni. Csak az az időpont tekinthető a szabadalmi bejelentés dátumának, tehát előbb az ideiglenes, majd a végleges oltalmi időszak kezdetének, amikor az OTH a bejelentés beérkezését hivatalos pecséttel, dátumbélyegzővel, valamint iktatószám adásával igazolja. Az OTH részéről a bejelentés átvételének elismerése történhet az e célra rendszeresített nyomtatványon, vagy a bejelentési kérvény másolatán. Az elismervényen az átvétel éve, hónapja, napja, órája és perce szerepel; az ugyanazon a napon érkezett bejelentések elsőbbségét az iktató sorszáma határozza meg. Közömbös tehát, hogy a bejelentő a bejelentési kérvényre és annak mellékleteire milyen dátumot ír, csak az OTH által feltüntetett időpont érvényes. Magától értetődik, hogy amennyiben posta útján juttatják el a bejelentést az OTH-hoz, nem a postára adás, hanem az OTH-hoz beérkezés dátuma lesz a bejelentési időpont. A fenti szabályozás összhangban van az Szt. 8. § (2) bekezdéssel, amely kimondja, hogy amíg jogerős bírósági ítélet vagy egyéb határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az OTH-hoz korábbi elsőbbséggel jelentette be. E szabályozás azt az alapvető társadalmi érdeket tartja szem előtt, hogy a megszületett találmányok a lehető legrövidebb idő alatt nyilvánosságra jussanak. A szabadalom jogintézményének célja a legáltalánosabban fogalmazva ugyanis a termelőerők fejlődésének előmozdítása jogi eszközökkel. A társadalomnak az az érdeke, hogy újabb és újabb, a termelésben hasznosítható találmányok szülessenek, amelyek megalkotására azzal ösztönöz, hogy meghatározott időre kizárólagos jogot ad a feltalálónak, illetve jogutódjának a találmány hasznosítására. (A kizárólagos jog biztosította monopolhelyzetből származó előnyök az árutermelésben, a piaci versenyben nyilvánvalóak, azok részletesebb tárgyalására nem térünk ki.) Van olyan felfogás, miszerint ez a kizárólagos jog mintegy jutalomnak tekinthető annak fejében, hogy a feltaláló a találmányát nyilvánosságra hozza, és ezzel a társadalom termelési tapasztalatait, a termelőerőket gazdagítja. Ez utóbbi tényt feltétlenül hangsúlyoznunk kell: nem azért ad az állam szabadalmat, mert valaki pusztán feltalál valamit, hanem a találmányban megtestesülő új műszaki ismeret közrebocsátásáért. Ez az ismeret ugyanis az oltalmi idő lejártával közkinccsé válik, tehát bárki korlátozás nélkül használhatja, másrészt mint új műszaki információ már abban az időszakban is szellemi tokét jelent a társadalom számára, része az általános műszaki ismereteknek, amikor még kizárólagos joga folytán csak a bejelentő rendelkezik vele; így a találmány a műszaki fejlődés 137