Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
szakadatlan folyamatában újabb és újabb megoldások kiindulópontjává válhat. A társadalomnak tehát az az érdeke, hogy a találmány megszületését követően a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kerüljön. Ezt ösztönzi az Szt. 8. §ban megtestesülő jogi szabályozás. Ha tehát valaki feltalál valamit, akkor jár el helyesen, ha a bejelentést az OTH- hoz a lehető legrövidebb időn belül benyújtja. Ha ugyanis más ugyanezt a műszaki megoldást később találja fel, de az OTH-hoz előbb nyújtja be, mint az első feltaláló, Ő lesz a szabadalom jogosultja, és a korábbi feltalálónak, de későbbi bejelentőnek semmiféle lehetősége nincs a szabadalom megszerzésére. Más szóval Magyarországon nem az első feltaláló, hanem az első bejelentő a szabadalom jogosultja, azaz, a szabadalmi bejelentés elsőbbségének megítélése az ún. „bejelentési elv” szerint történik. Mivel az OTH az egyetlen hatóság Magyarországon, amelynek kizárólagos joga a szabadalmi eljárás lefolytatása és a szabadalom engedélyezése, magától értetődő, hogy az OTH-hoz benyújtott szabadalmi bejelentést semmiféle más hatósághoz, szervhez, vállalathoz stb. tett bejelentés nem pótolhatja, még akkor sem, ha ez a más szerv a bejelentést az OTH-hoz továbbítja: ez esetben is csak az OTH-nál eszközölt iktatás érvényes. Az Szt. 40. § (2) bekezdés értelmében a szabadalmi bejelentésnek a kérelemből, a találmány leírásából és az ezekkel kapcsolatos mellékletekből kell állnia. A szabadalmi bejelentés alaki szabályait a III—OTH—1983. számú hirdetmény részletesen tartalmazza. Az e hirdetményben felsorolt követelményeket azonban nem feltétlenül kell már a bejelentés időpontjában kielégítenie a szabadalmi bejelentésnek, a hiányosságok nagy része pótolható. Vannak azonban olyan alapvető követelmények, amelyek hiánya pótolhatatlan, ezek megléte nélkül a bejelentési dátumot — bejelentési elsőbbséget — az OTH nem ismeri el. Jogot csak olyan bejelentésre lehet alapítani, amely legalább a bejelentő nevét és címét, továbbá a találmány lényegének ismertetését tartalmazza. A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját, illetve a szolgálati találmány esetén az ilyen címen jogosult személyt illeti meg. A találmány lényegének ismertetésén túl már a legelső beadványnak is célszerű kielégítenie az Szt. 41. § (1) bek.-ben megfogalmazott követelményt, amely szerint a leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírásban és rajzban foglaltak alapján megvalósíthassa. A gyakorlatban a feltaláló, vagy a bejelentésre jogosult jogi személy különféle okok miatt meglehetősen gyakran kényszerül arra, hogy a szabadalmi bejelentést még szabályszerűen ki nem dolgozott, ideiglenes formában elkészített mellékletekkel tegye meg. Ez magától értetődő, hiszen elsősorban például a nyilvánosságra jutás veszélye, vagy harmadik személyektől az adott tárgyban várható bejelentések feltétlenül indokolják a bejelentés lehető leggyorsabb megtételét. Ezt a törvény 138
