Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Ezek a felek fő kötelezettségei. Érvényes az olyan hasznosítási szerződés is, amelyet a szabadalmi bejelentés megtétele után, de még a szabadalom megadása előtt kötnek, de hatálya csak abban az esetben áll be, ha a bejelentő a találmányra később szabadalmat kap. A szabadalmi licenciaszerződés érvényességének általában nem feltétele az írásba foglalás, ennek megfelelően a szerződés elvileg szóban vagy' ráutaló magatartással is létrejöhet, pl. ha a szabadalmi jogosult feltaláló korábban a megoldást újításként a vállalat rendelkezésére bocsátotta, vagy a később szolgálati szabadalmat nyert vállalat korábban engedélyezte az alkalmazásában álló feltalálónak a megoldás újításként történő benyújtását más vállalatnál. A hasznosítási szerződés létrejöttének megállapításához azonban szükséges, hogy a ráutaló magatartás határozottan kifejezze a felek akaratát és minden lényeges kérdésben való megállapodását. A bizonyíthatóság és a vállalatokra kötelező bizonylati fegyelem betartása érdekében azonban a szabadalmi licenciaszerződéseket a gyakorlatban szinte mindig írásba foglalják. Ha a licenciaszerződésben külföldi fél is szerepel, az érvényességhez írásba foglalás és külkereskedelmi jóváhagyás szükséges. írásos alakra akkor is szükség van, ha a hasznosítási engedélyt be kívánják jegyeztetni a szabadalmi lajstromba. Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben ugyanis a hasznosítási szerződésre csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a szabadalmi lajstromba bejegyezték. A lajstrombejegyzéssel igazolt hasznosító annyiban is előnyösebb pozíciót élvez, hogy ha szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a hasznosító felhívására sem lép fel a bitorlóval szemben, a lajstromba bejegyzett hasznosító ezt saját nevében megteheti [Szt. 27. § (2) bek.]. A licenciaszerződés tartalma tekintetében az Szt. 18. §-a előírásainak legtöbbje diszpozitív, szerződéspótló jellegű, vagyis csak akkor érvényesül, ha a felek másként nem rendelkeznek. A licenciaadó rendszerint a szabadalmas, de nem kizárt az sem, hogy a licenciavevő (hasznosító) adjon további hasznosítási engedélyt (allicenciát). Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a licenciaadó ezt kifejezetten megengedte. A licenciaadó mellőzhetetlen fő kötelezettsége a hasznosítási engedély adása. Ezen felül köteles a licenciavevőt a szabadalomra vonatkozó esetleges jogokról és fontos körülményekről is tájékoztatni (pl. arról, hogy a szabadalmi joggal kapcsolatban per van folyamatban, vagy valakinek haszonélvezeti joga van). A találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatokat (know-how-t) azonban a szabadalmas csak kifejezett kikötés esetén köteles átadni. A licenciaadó a hasznosításra engedélyezett találmányért (pl. annak kivitelezhetőségéért) kellékszavatossággal, a szabadalmi jogért pedig jogszavatossággal tartozik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a licenciaadó vétkességére tekintet nélkül a 108
