Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1986)
II. fejezet - 1. A találmányok szabadalmi oltalma
hasznosítási szerződés egész időtartama alatt felel azért, hogy harmadik személynek nincs a szabadalomra vonatkozó olyan joga (pl. előhasználati vagy haszonélvezeti joga, vagy más használati engedélye), amely a hasznosítást megakadályozza vagy korlátozza. A szabadalmas kártérítési felelősséggel tartozik, ha a kizárólagos hasznosítást engedélyező szerződés ellenére ugyanarra a szabadalomra harmadik személlyel is hasznosítási szerződést kötött. A hasznosítási engedélyt lehet időbeli, területi vagy egyéb (pl. igénypontok, hasznosítási módok, műszaki területek, konkrét megvalósítások szerinti) korlátozással adni, ennek megfelelően az lehet teljes vagy részleges. Ha a felek másként nem állapodnak meg, az engedély minden időbeli és területi korlát nélkül minden igénypontra, a hasznosítás minden módjára és mértékére kiterjed. Más szempontból lehet az engedély egyszerű vagy kizárólagos. A kizárólagosságnak két foka van: 1. olyan licencia, amely még a licenciaadót (szabadalmast) is kizárja a hasznosításból, 2. olyan licencia, amely a licenciaadón kívül minden más személyt kizár. A hasznosítási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos hasznosítási jogot. Ebből következik, hogy ha a hasznosító olyan kizárólagos licenciát kíván, amely még a licenciaadót is kizárja a hasznosításból, ezt kifejezetten ki kell kötnie. Ha a felek másként nem állapodnak meg, a szabadalmas köteles a szabadalom fenntartásáról, pl. az illetékek megfizetéséről gondoskodni. Ha a szabadalom a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása miatt megszűnik, ez a szabadalmas teljesítésének jövőbeni lehetetlenülését idézi elő, ezért a szerződés is megszűnik. Ha a szabadalmas felelős az illeték fizetésének elmaradásáért, a licenciavevő kártérítést követelhet. A hasznosító fo kötelezettsége a hasznosítási engedélyért hasznosítási díjat (licenciadíjat) fizetni, amennyiben a felek másban nem állapodnak meg. A felek elvben köthetnek ingyenes licenciaszerződést is, az ilyen ritka esetekben a licenciaadó általában az üzleti kapcsolatok révén jut ellenszolgáltatáshoz. Az is lehetséges pl., hogy a licenciavevő pénzben kifejezett licenciadíj helyett áruval vagy más joggal fizet. Ilyen utóbbi az ún. kereszt-licenciaszerződés, amelyben a felek saját szabadalmuk hasznosítását engedélyezik egymásnak. A licenciadíj mértékét jogszabály nem határozza meg. Erre vonatkozó megállapodásuk során a feleknek a polgári jog általános szabályaira, különösen a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségét védő szabályaira kell figyelemmel lenniük. Ha a díj bármelyik fél sérelmére feltűnően aránytalanul került megállapításra, a szerződés erre való tekintettel a Ptk. 201. §-a alapján bíróság előtt megtámadható. Abban az esetben pedig, ha a szerződéskötést követően a felek tartós jogviszo-109
