Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
forrás) valósítják meg, az újítási díjat a finanszírozási források eredeti aránya szerint megosztva kell elszámolni. Az állami költségvetési rendszerben gazdálkodó szerveknél az újítási díjak és költségek fedezetéről a hasznosító szerv költségvetésében kell gondoskodni. A szabadalmazásra benyújtott újítások díjai a költségek terhére számolhatók el, ha azonban az újítást szabadalmazásra nem fogadták el, a költségként elszámolt összegeket a részesedési alap terhére kell átvezetni. A találmányokkal kapcsolatban kifizetett díjak a műszaki fejlesztés kutatási ráfordításai között a műszaki fejlesztési alap vagy a vállalati eredmény terhére számolandók el. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a szolgálati találmányra a munkáltató vállalati érdekből nem kíván szabadalmat szerezni. Ilyenkor a szolgálati találmány feltalálójának járó díjat az újítási díjak elszámolásával kapcsolatos szabályok szerint, tehát a bérköltség, illetve a részesedési alap terhére kell elszámolni. A szabadalmak bejelentésének és védelmének költségeit, a kül- és belföldi szabadalom (licencia, know-how) ellenértékét, valamint a találmányok és nagyobb jelentőségű újítások kivitelezésének költségeit és a jelenlegi gyakorlat szerint az ipari minta díjakat is a műszaki fejlesztési alap illetve — ilyen alap hiányában — a költségek között számolják el a vállalatok és szövetkezetek. A vállalatok a találmányok, ipari minták, know-how fejében kapott bevételből az adózás után visszamaradó nyereséget a részesedési, fejlesztési és tartalékalapjukba kötelesek helyezni. 3.35. Pénzügyi jogi vonatkozású kérdés az is, hogy mennyiben lehet az újítási és találmányi díjakat a termékek árába beépíteni? Ismeretes, hogy árrendszerünk vegyes árrendszer, ahol egymás mellett léteznek hatóságilag megállapított (rögzített, maximált) árak, a hatósági előírások korlátái között és a vállalatok közötti ármegegyezések szerint szabadon mozgó piaci árak. Azt a kérdést, hogy a találmányi és az újítási díjak mennyiben érvényesíthetők az egyes árformákban, az Országos Anyag- és Árhivatal 106/1976. (A. T. 44.) ÁH számú közleménye rendezte. A közlemény szerint a találmányi díjnak a termék árában, szolgáltatás díjában való külön érvényesíthetősége szempontjából az a döntő, hogy a jogszabály lehetővé teszi-e a műszaki fejlesztési hányadnak az árban történő felszámítását vagy sem. Amennyiben a jogszabály a műszaki fejlesztési hányadnak az árban történő felszámítását lehetővé teszi, akkor a találmányi díjat a hatósági árra vonatkozó árvetésben külön árképző tényezőként elszámolni nem lehet. Amennyiben a jogszabály nem engedé-59
