Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
A szabvány viszont valamely ismétlődő feladatra határoz meg olyan egységes megoldást (műszaki, minőségi, méretkövetelményt), amely műszaki-gazdasági szempontból előnyös. A találmányok jogi védelmének hagyományos, világszerte ismert formája a szabadalom. A szabadalom alapján — amelyet meghatározott eljárás után az állam iparjogvédelmi hatósága engedélyez — a szabadalom jogosultjának az oltalmi időn belül és az adott állam területén a jogszabályok keretei között kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt saját maga hasznosítsa, illetve hasznosításra másnak engedélyt (licenciát) adjon. A szabadalmi jogosult engedélye nélkül tehát mindenki másnak tilos a jogilag védett találmány hasznosítása. A szabadalmi jog megadásával egyidejűleg az állam iparjogvédelmi hatósága a találmányt nyilvánosságra hozza (a szabadalmi leírást kinyomtatja). A szabadalmi oltalom idejének lejártával (maximálisan 15—20 év) a nyilvánosságra hozott találmány közkinccsé válik, vagyis bárki szabadon hasznosíthatja azt jogszerű gazdasági tevékenysége körében. A szabadalmi formát a szocialista országok is széles körben alkalmazzák, ez azonban más jellegű, mint a tőkés társadalomban, mivel a termelőeszközök társadalmasítása folytán a szabadalmi jog alapjai a szocialista társadalomban megváltoztak. A szabadalmi oltalom általában csak az adott ország területére terjed ki, amelynek illetékes iparjogvédelmi hatósága azt engedélyezte. Az ún. „világszabadalom” tehát nem létezik, a szabadalmi védelmet általában minden országban külön-külön kell megszerezni. Egyes országcsoportok esetében azonban egy közös hivatalnál egyetlen bejelentéssel több országra kiterjedő jog nyerhető. (Pl. az Európai Gazdasági Közösség keretében.) Hazánkban a szabadalmi jog alapvető jogszabálya az 1969. évi II. törvény. Ha a jogosult nem kívánja a találmányt szabadalmaztatás révén nyilvánosságra hozni, azt ipari titokként kezelheti. Az ipari titokvédelem alapvető szabályait általában a tisztességtelen versenyt tilalmazó jogszabályok tartalmazzák a különböző országokban. Az ipari titokvédelemmel körülbástyázott találmányt a jogosult tényleges helyzetéből következően éppúgy kizárólagosan hasznosíthatja, mintha szabadalma lenne. Az ipari titokvédelem alapján fennálló kizárólagos jogosulti helyzet azonban gyengébb és határozatlanabb, mint a szabadalmi oltalomból eredő kizárólagos jog. 25
