Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1978)
I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek
az áruértékesítés előmozdításában, az export fokozásában lehet jelentőségük és ennek révén hatnak vissza a termelésre. A szellemi termékek és árujelzések jogi védelme alapvetően kétféle módszerrel valósul meg a különböző országok iparjogvédelmi rendszerében: kizárólagos hasznosítási jogok (szabadalmi jog, védjegyjog stb.) engedélyezésével és a tisztességtelen verseny elleni védelem kiegészítő szabályai révén. A jogi védelem elsősorban a különböző országok belső nemzeti jogszabályain, részben pedig a nemzetközi egyezmények szabályain alapul. Az iparjogvédelem körébe tartozó fogalmaknak nincs nemzetközileg egységesen elfogadott meghatározása, ezért az egyes jogintézmények részletei tekintetében a különböző országok jogszabályai sok vonatkozásban eltérnek egymástól. Az alábbiakban az egyes iparjogvédelmi jogintézményeknek és azok tárgyainak a nemzeti jogrendszerekben kialakult legáltalánosabb fogalmát ismertetjük. 1. A tudományos-műszaki és gazdasági fejlődésben szerepet játszó szellemi termékek közül az egyik legfontosabb a találmány. A találmány világviszonylatban új elgondolás, amely feltalálói tevékenység eredménye és a gyakorlatban alkalmazható. A találmányok a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés legmagasabb rendű eredményei közé tartoznak, kiemelkedő jelentőségük van a munka termelékenységének növelésében, a társadalmi termelés intenzifikálásában, a világpiacon is versenyképes termékek gyártásában. A nemzedékek hosszú sora által megalkotott és nyilvánosságra hozott találmányok és általában a termelési-műszaki ismeretek jogilag közkincset képeznek, tehát mindenki szabadon hasznosíthatja azokat jogszerű gazdasági tevékenysége körében. Nem tartoznak viszont a közkincs körébe azok a találmányok, amelyek valamely jogosult javára jogi oltalomban részesülnek. A jogi oltalom egyrészt a feltaláló személyhez fűződő (erkölcsi természetű) jogainak biztosításából, másrészt a találmányra vonatkozó vagyoni jogoknak a mindenkori jogosult részére való védelméből áll. A találmányokra vonatkozó vagyoni jogok védelmének történelmileg három alapvető módja alakult ki: a szabadalom, az ipari titokvédelem és a szerzői (vagy más néven feltalálói) tanúsítvány. A gyakorlatban néha összekeverik a találmány, a szabadalom és a szabvány fogalmát. A találmány maga a műszaki szellemi alkotás, a szabadalom pedig az ennek védelmére szolgáló egyik jogintézmény. 24
