Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

titkársági funkcióit a KGST Titkárság keretében működő találmányi csopprt látja el.

A KGST-tagállamok között folyó iparjogvédelmi együttműködés alapvető elveit a KGST VB különböző ajánlásai (pl. az 1972. októberében Moszkvában, a KGST VB 60. ülésén elfogadott ajánlások), valamint a tagállamok közötti kétoldalú és sokoldalú megállapodások rendezik.

A KGST-tagállamok első sokoldalú iparjogvédelmi államközi szerződése 1973. április 12-én jött létre „Megállapodás a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés során a találmányok, használati minták, ipari minták és védjegyek jogi oltalmáról” címmel.

Nyugat-Európában a regionális iparjogvédelmi együttműködés első lépéseként 1947-ben a Benelux-országok és Franciaország hozták létre a Hágában működő Nemzetközi Szabadalmi Intézetet s az erről szóló szerződéshez később más országok is csatlakoztak. Az Intézet megrendelésre szabadalmi újdonságvizsgálatot végez és egyéb szabadalmi szolgáltatást nyújt.

Az Európa Tanács országai 1953-ban kötötték meg a szabadalmi bejelentések alakiságaira, 1954-ben a szabadalmak nemzetközi osztályozására, 1963-ban pedig a szabadalmi jog néhány rendelkezésének egységesítésére vonatkozó egyezményt.

Egységes törvény elfogadása formájában már megvalósult az egységes Benelux védjegyjog és a skandináv szabadalmi

jog.

Jelenleg folynak a Közös Piac országai egységes szabadalmi és védjegyjogának megteremtésére irányuló előkészítő munkák.

Regionális iparjogvédelmi együttműködés létezik a délamerikai államok között is az 1899. évi Montevideói Megállapodás alapján. Afrikában pedig 14 állam 1962-ben hozta létre a Libreville-i Egyezmény alapján az Afrikai—Malgas-i

96