Tasnádi Emil (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1974)

I. fejezet. Az iparjogvédelemmel összefüggő általános jogi ismeretek

Ha a tényállás az eddig vázolt egyszerű eljárással nem tisz­tázható, bizonyításra kerülhet sor. A bizonyítás hivatalból vagy az ügyfél kérelmére rendel­hető el. Bizonyítási eszközök különösen az iratok, tanúvallo­mások, szemlék és szakértői vélemények. Az iratok lehetnek közokiratok és magánokiratok. Közokiratok a hatóság által ügykörén belül, a megszabott alakban kiállított okirat (pl. szabadalmi okirat). Minden más okirat magánokirat, amelyek közül egyeseknek teljes bizonyító erejük van. Teljes bizo­nyító erejű magánokiratok azok az okiratok, amelyek tekin­tetében az alábbi feltételek valamelyike fennáll: a) a kiállító az okiratot sajátkezüleg írta és aláírta, b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előt­tük sajátkezű aláírásának ismerte el, c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van, d) állami vállalat, szövetkezet vagy szövetkezeti központ által, üzlete körében kiállított okiratot szabályszerűen alá­írták. Az OTH hatósági eljárásaiban az általános szabály az, hogy a szabadalommal, védjeggyel összefüggő jogok és tények tu­domásulvétele (pl. átruházás igazolása) közokirat vagy meg­felelő bizonyító erejű magánokirat alapján történhet. A megfelelő bizonyító erejű magánokirat összefoglaló ki­fejezés, amely felöleli a teljes bizonyító erejű magánokiraton kívül azokat a magánokiratokat is, amelyeknek ugyan nincs teljes bizonyító ereje, de az OTH mérlegelése szerint még megfelelő módon bizonyítják azt a jogot vagy tényt, amely­nek tudomásulvételét kérik. Ez a gyakorlatban az OTH 3. sz. állásfoglalása alapján azt jelenti, hogy a minimális alakszerűségi követelmény a fél aláírása. (Szab. Közi. 1970. évi 5. sz.) 76

Next

/
Thumbnails
Contents